Lassan kezdett kitisztulni az elméd, megláttad DaHye-t,
SangJung-ot, aztán felnéztél HyunJoongra.
- ______ jól vagy? –kérdezte aggódva.
- Persze. Kicsit szédülök, de semmi bajom.
- Hogy kerültél oda? –kérdezte SangJung.
- Hát mikor elmentél –néztél a barátodra –nagyon
idegesített, hogy nem mondtál semmit. Aztán másnap délután sem kerültél elő.
Nem akartam, de nem volt más választásom, ezért belenéztem a laptopodba. Ott
megtaláltam egy cég oldalát, volt egy cím is, ezért felkerestem. Felmentem a
másodikra, mert azt mondtad a telefonba. Ott volt két őr, éreztem, hogy gond
van, ezért elküldtem a két őrt, gyorsan bementem abba a helyre, ahol ti is
voltatok. Ott megnyitottam pár csövet, a többit már tudjátok.
- Hogy tüntetted el a két őrt?
- Mellettem volt valami takarítószerűség. Levettem egy
dobozt, ami teli volt üveggel. Kidobtam a korláton, így hatalmasat csörrent, az
őrök egyből megnézték mi az, és mikor lementek én bementem, ennyi.
Csodálkozva hallgattak téged.
- Min vagytok így meglepődve?
- Azon, amit tettél. Hogy merted megcsinálni?
- Nem ez az első ilyen alkalom, hogy hasonlót teszek. Azt
hiszitek, hogy egy politikus lányának tündérmese élete van? Vannak
kapcsolataim.
- Mindenesetre köszönjük, ha te nem vagy, még mindig ott
dekkolnánk. –mondta SangJung.
- Ugyan már, nem kell megköszönnötök.
Fel akartál állni HyunJoong öléből, kicsit gyorsan
csináltad, és még mindig szédültél, ezért majdnem visszaestél, de megfogott.
- Segítek. –felkapott az ölébe, és megindult veled a kocsi
felé.
- Bírok menni.
- Ez a minimum édesem. –mosolygott rád.
Hazavittek titeket, HyunJoong azonnal betett az ágyba.
Szinte megparancsolta, hogy pihenned kell.
- Nem feküdnél ide te is? Ha nekem kell, akkor neked is.-kérted angyalian.
- Dehogynem, egy perc és jövök.
Kiment még valamiért, utána visszajött lekapta a pólóját, majd
melléd feküdt, szorosan ölelt magához.
- Köszönöm, amit ma tettél.
- Már mondtam, hogy ne....
- De igen –vágott a szavadba –és sajnálom. Ha elmondtam
volna, nem jössz utánam, bajba sodortalak.
- Nem sodortál te sehova. Ha megmondod, nem megyek utánad,
és akkor lehet, hogy most gyászolnék. Felejtsd már el azt, hogy ártasz nekem, többet ártasz, ha elhagynál.
- Sosem hagynálak el, igazad van.
- Szeretlek HyunJoong.
- Én is téged _____. Nagyon.
Váltottatok egy hosszú csókot, majd ölelkezve elaludtatok.
Másnap délelőtt átjöttek DaHye-ék.
- Itt van az új cím! 30 év körüli férfi, nincs más dolgunk,
mint elhozni és leadni az RDF-nek.
- Mi az, az RDF?
- Egy cég, akik velünk vannak. Mi leadjuk nekik az
embereket, ők meg eldöntik mi legyen a sorsuk.
- Rendben. Mikor indulunk?
- Fél óra múlva gyere a kilátóba. Ott Jong In-ékkal megyünk
tovább.
El is mentek, HyunJoong felvett pár fegyvert, majd ő is
indulni készült.
- Vigyázz magadra! –mondtad neki, és hozzábújtál.
- Rendben, hamarosan jövök. –szenvedélyesen megcsókolt.
- Szeretlek –mondta miután elszakadt a szádtól.
- Én is téged.
Ő is elment, ideges lettél, remélted nem lesz semmi bajuk.
Egy érdekes ötleted támadt hirtelen, előkerested a
telefonodat és tárcsáztál egy számot.
- Hallo tessék, itt Louis Schott.
- Louis emlékszel még rám?
- ______ te lennél az?
- Igen, reméltem, hogy megismersz.
- Te jó ég, de rég hallottam felőled. Hogy vagy? Miben
segíthetek?
- Jól vagyok, köszönöm. És kellene pár ismétlő óra. Tudnál
segíteni?
- Persze. De mi ez a hirtelen kérés?
- Csak úgy jött.
- Örömmel, nagyon örülök. Akkor mikor találkozunk?
- Most nem lenne jó?
- De. Ott ahol régen tanítottalak? Emlékszel?
- Hogy felejteném el a sziklákat? Ott leszek, köszönöm.
- Rendben. Szia!
Nagyon örültél, hogy segít. Gyorsan átöltöztél, majd
elindultál egy kis leckéért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése