29. A jövő

Kérdő szemekkel nézett fel rád.

- Igen! Persze, hogy igen! –mondtad ki boldogan. Felhúzta az ujjadra a gyűrűt, majd a nyakába ugrottál. Szorosan öleltétek egymást, régóta nem voltatok ennyire boldogok.

4 év múlva

Messze néztél a távolba az üvegfalon keresztül. Az elmúlt évek történésein gondolkoztál. Hogyan alakult ki a mostani helyzet, miken mentetek keresztül.

Két kar kígyózott át rajtad, és a fejét a válladra tette.

- Min gondolkoztál édesem? –kérdezte miközben simogatott.

- Csak a múlton, rajtunk. –fordultál szembe vele.

- Életem legjobb döntése volt, hogy akkor nem öltelek meg. –mondta nevetve.

- Igen, ennek én is örülök.

Édes, lágy csókot váltottatok. Ekkor dübörgést hallottatok, amik felétek közeledtek.

- Anya, anya! Kimehetünk SangJung bácsival? –jött oda a lányotok Mia és a fiatok JongSuk.

Mia három éves, JongSuk fél évvel idősebb. Ekkor ért oda az említett személy is.

- Szóval gyerekek, akkor megyünk játszani?

- Menjetek nyugodtan, de SangJung vigyázz rájuk! –mondtad.

A gyerekek nevetve rohantak ki az udvarra. Te csak mosolyogva nézted őket.

HyunJoong megint átölelt hátulról.

- Nagyon szeretlek. –suttogta a füledbe.

- Én is téged.

- 5 éve raboltalak el. Mi lenne, ha most is elrabolnálak? –kérdezte kajánul vigyorogva.

- Nem is tudom. –kezdted húzni a háló felé. Felkapott az ölébe, és így vitt téged, miközben az ajkaidra tapadt, és édesen ízlelgette őket.

Miután beértetek a szobába, a lábával becsukta az ajtót. Így éltetek boldog házasságban, a gyerekeitekkel együtt. A fekete dolgokat teljes mértékben felhagyták. Most már csak egymásért éltek.