2012. május 2., szerda

9. Régi ismerős


Pár nap múlva otthon ücsörögtetek. SangJung és DaHye dühösen rontottak be rátok.
- HyunJoong gond van.
- Mi az? –kapta fel a fejét, és felállt mellőled a kanapéról.
- Jong In-t elkapták. Yong Gin cégében van állítólag, azonnal megyünk érte! –hadarta gyorsan DaHye.
- Megyek, mindjárt hozok pár fegyvert.
- _____ te is gyere. Szükségünk van rád. –mondta neked SangJung.
- Mi? Ő nem jön! –fordult meg a barátod, mikor meghallotta.
- De szükségünk van rá, és mellesleg nagyon ügyes.
- Nem fogom veszélybe sodorni. Őt nem. –jelentette ki HyunJoong.
- Édes nem lesz bajom. Egyszer már megmentettelek titeket, akkor sem történt semmi. Megyek, és kérlek bízz bennem.
- Benned bízok, de féltelek.
- Nem lesz gond. Induljunk!
Felkaptad a kabátodat, és indultatok. Két kocsival mentetek, a két pár ült egy-egy kocsiban.
Megérkeztetek egy céghez, előtte letettétek a kocsikat. Hatalmas kerítés vette körbe az egész épületet. Lerítt a helyről, hogy mennyi pénz van benne. Odaosontatok, majd megpillantottátok a kamerákat.
- _____ menj te először. Segítünk átmenni, aztán menj az őrhöz –aki a kapun belül, tőletek kb 10 m-re volt –és szerezd meg a kulcsot. Azzal bejövünk hátul.
- Nem engedem, hogy egyedül menjen be. –kezdte a szerelmed.
- Dehogynem, tartsátok a kezeiteket.
Úgy tették, ahogy mondtad. Láttad HyunJoong-on, hogy nagyon nincs ínyére. Összekulcsolták a kezeiket, te beleléptél, felemeltek, így átmásztál a kerítésen. Nem esett nehezedre mivel kiskorodban, balettoztál, így elég laza voltál.
- Vigyázz magadra kicsim. –mondta neked a barátod a kerítésen kívül.
- Ígérem.
Lassan, csöndben elindultál az őr felé. A sarokhoz lopództál, az őr háttal volt neked. Befordultál, hirtelen szembe fordult veled. megijedtél, de gyorsan cselekedtél. Egy erős rúgással fejen találtad, így a földre esett. Elvetted a bilincsét, és hátra csatoltad a kezeit. Bekötötted a száját, elvetted a kulcsokat. Már futottál is a hátsó ajtóhoz, ők ott vártak. Mikor megláttak téged HyunJoong hatalmasat sóhajtott. Beengedted őket, pár pillanattal később már az épületben voltatok. Jong In az egyik teremben volt a legfelső emeleten. Elindultatok a lépcsőn, a harmadik emeleten egy csapat jött veletek szembe, azonnal megindultak feléket. HyunJoong megfogta a kezedet, és hátra lökött, ők hárman elkezdtek verekedni. Nagyon profik voltak, könnyedén szálltak szembe a feketeruhás emberekkel. Közben megláttad, hogy egy öltönyös titeket nézett két emelettel fentebb. Majd ott bement egy ajtón, tudtad, hogy ott van Jong In. Bár nem tudtad, hogy néz ki, így nem tudtad kit keres. Ismerős volt valahonnan neked a férfi. Nem akartál csak ott állni, ezért megindultál az öltönyös irányába. Felrohantál a legfelső emeletre, benyitottál azon az ajtón, ahova az öltönyös ment.
Egy üres szoba volt. Megláttál egy fiatal srácot megkötözve, gondoltad ő Jong In, de nem voltál biztos magadban. Becsukódott mögötted az ajtó, hátra kaptad a fejedet, ott állt mögötted az öltönyös.
- Bátrabb vagy, mint gondoltam. -mondta.
- Tudtam, hogy ismerlek. –mondtad neki cinikusan.
- Én is örülök, hogy látlak.
- Ki mondta, hogy én örülök?
- Még mindig olyan szenvedélyes vagy, mint régen.
- Mit csinálsz itt?
- Ezt én is kérdezhetném tőled.
- Mintha nem tudnád.
- Tudod az apám óriási ember Koreában. Meguntam, saját vállalatom van. És veled mi a helyzet? Mit keresel egy bűnöző csapat társaságában?
- Nem bűnözők, csak elintézik a rossz embereket, akik gondot okozhatnak az emberekre. Úgy látom te is ilyen gond vagy.
- Még mindig jól átlátod a helyzeteket. Hogy vagy? Rég találkoztunk.
- Megvagyok, de nem hiszem, hogy bármit is mondanom kéne neked.
- Nehezen megkapható vagy, mint régen. Ez még mindig tetszik, de csak gondolj vissza a régi időkre. Mond, hogy nem élvezted!
- Semmi nem volt, és ezt ne felejtsd el!
- Én nem így emlékszem. De ez meg fog változni nálad, most megyek, de még találkozunk. Erre mérget vehetsz.
Itt távozott, nem tudtam, mit csináljak. Tudtam, hogy most elmegy, és nem fogja bántani a csapatot. Úristen a srácok! Elfeledkeztem róluk, ekkor hümmögést hallottam magam mögül. Gyorsan a fiúhoz rohantam, leszedtem a kötést a szájáról.
- Te vagy Jong In?
- Igen. Ki vagy te?
- Az most mindegy, de velem kell jönnöd.
- Te vagy _____?
- Igen, honnan tudtad?
- HyunJoong rengeteg mesélt már rólad. Te lennél az, akibe ennyire beleszeretett?
- Igen, azt hiszem.
- Nem is csodálom. –nézet végig rajtad. Elkezdted kioldozni, majd felpattant.
- Köszi. Amúgy, hogy kerülsz ide? HyunJoong engedte, hogy ide gyere?
- Nem, nem engedte, de szükségük volt rám.
- Honnan ismerted ezt az alakot?
- Az most lényegtelen, segítsünk nekik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése