16. Gondok

Kifelé menet ránéztél a társaidra, akik elismerően bólintottak egyet. Kis idő múlva ők is felálltak, és kimentek utánad.

Kang Woon egy kis páholy szerűségbe vezetett, ahol két őr volt az ajtóban.

- Minek kell őrség? –kérdezted miközben mentetek. Nem szabadna itt lenniük.

- Csak a biztonság kedvéért.

- Nem lehet őket elküldeni?

- Miért?

- Hogy ne halljanak semmit.

Huncutul rád mosolygott, ő másra gondolt, mint te. Előre engedett az ajtóban, és mondott valamit a két őrnek, akik azonnal elmentek. Elégedett mosoly jelent meg az arcodon, mivel eddig minden úgy halad, ahogy meg volt tervezve.

- Hogy-hogy egy ilyen gyönyörű lány, mint te egyedül van egy ilyen helyen?

- Kikapcsolódni jöttem.

- A társaid mit szólnak ehhez?

- Milyen társak? –kérdeztet, és próbáltál nyugodt lenni, de érezted, hogy csapda.

- Akikkel jöttél, és akikkel a Kang elintézésén dolgoztok. –mondta közben kerülgetett téged, majd hátulról suttogta a füledbe –a barátod nem örülne, ha bajod esne.

- Nincs barátom.

- Ne hazudj szépségem, mindent tudunk rólad. Jobb lesz, ha velünk működsz vagy csúnya dolgok fognak történni.

Nem bírtad tovább, szembe fordultál vele, meg akartad ütni, de elkapta a kezedet.

- Rosszul döntöttél. – közben visszajött a két őr, és elkaptak hátulról. Szabadulni akartál, de semmi esélyed nem volt. Egy kendőt nyomtak az orrod elé, innentől semmire nem emlékszel.

*közben a többiek*

Miután kimentek utánad, egy távolabbi helyről figyelték az eseményeket.

- Miért ment el a két őr? –kérdezte SangJung.

- Nem tudom. –felelte DaHye.

Ezután csak vártak, hogy kilépj a szobából, és jelezz, hogy meg van az infó. Vagy 10 perc eltelt, de még mindig nem jöttél. Kezdtek idegesek lenni, főleg a barátod, hogy nem történt-e valami. Egyszer csak a két őr visszament. Összenéztek, mivel ennek nem így kellett volna történnie.

- Csapda –ugrott fel hirtelen HyunJoong.

- Mi? Ezt miből veszed?

- Elejétől kezdve tudták, hogy jönni fogunk. Elkapták _____-et. –mondta elhaló hangon.

Ahogy ezt kimondta, a három személy kijött a szobából. Az egyik őr kezében voltál, elájulva. Több se kellett a barátodnak, máris felpattant és menni készült. Sangjung fogta le, és rántotta vissza.

- Nem mehetsz utána. –jelentette ki határozottan

- Miért?

- Mert akkor megölik. Így nem fogják bántani, de ha most utána mész tudni fogják, hogy mennyit jelent neked. Azonnal zsarolni kezdenek.

- Mert így nem?

- De igen. De így több időnk van. Higgy nekem, nem fogják bántani. Jong In kint van az embereivel, majd követik őket, de neked itt kell maradni. Meg kell tudnunk az infókat.

- HyunJoong igaza van. Tudom mennyit jelent neked ____, de most azzal teszel a legjobbat, ha maradsz. Ígérem nem fog bántódása esni.

Keserűen bólintott egyet, és nézte, ahogyan elvisznek. Nem bírta elfogadni a tényt, hogy veszélyben vagy. Telefonáltak Jong Innak, de nem vette fel. Egyből a kocsikhoz mentek, hogy megnézzék mi a gond.

Mikor kiértek nem hittek a szemüknek. Nem lehetett belátni a kocsikba a füst miatt. Úgy tűnik gyorsabban megtalálták őket. Azonnal odafutottak, és elkezdték kiszedni az embereket a kocsikból. Mindenkit kihúztak, és lefektettek a földre. Hívtak segítséget, közben leellenőrizték, hogy lélegeznek-e még. Szerencsére igen, de így senki sem tudott utánad menni. Téged már régen elvittek innen, felesleges volt megkeresni, lehetelen volt. Profi orvos ismerőseitek voltak, akik nagyon jól jöttek. Sokszor volt, hogy erős lövéssel mentetek hozzájuk, mindig tudtak segíteni. Az összes embert elszállították, ők pedig hazamentek. Megvárták, míg felépül a csapat, és csak utána kezdenek bele. Az úton felhívták Louist, tudnia kellett a dologról. Azt mondta, szóljanak majd, ha felépülnek a többiek, ő is menni akar. SangJung és DaHye HyungJoong lakására mentek. Nem hagyták egyedül, nehogy valami butaságot tegyen, amúgy is most neki támogatásra volt szüksége. Mikor hazaértek egyből a szobájába ment, nem akart senkivel sem beszélni.

Csak feküdt az ágyon, és végig rád gondolt. Mit csinálhatnak veled? jól vagy? Kimondhatatlanul féltett. Az oldalára fordult, mintha ott lennél mellette. Beleszippantott a takaróba, a te illatod volt benne. Potyogni kezdtek a könnyei, soha nem sírt még senki előtt.