Szépen teltek a napok a legutóbbi kaland óta. Örültél, hogy
Seyong is egyre többet tart veletek, így még több időt tudtok együtt tölteni.
2 nap múlva egy kisebb megbeszélés volt a kilátónál. Ti
négyen voltatok ott, meg Louis, Seyong, Jang In és néhány emberetek.
- Még mindig nincsenek meg az infók. –mondta Jong In szomorúan.
- Dehogy nem! Mikor négyen mentetek a tetőre _______ -ért,
közben én megszereztem, aztán mentem vissza segíteni a többieknek. –magyarázta
Louis.
- Komoly? És mit tudtatok meg?
- Mostanában nem igen terveznek nagy háborút. Várnak, amíg
kiteljesednek a dolgok. Eddig Kang végig Európában volt, de a fejleményeket
meghallva visszajött. Azóta nem ment el, és nem is akar egy ideig. Ő csak vár,
közben pedig jól irányítja az embereit, és persze nyomon követi az eseményeket.
- Szóval van még egy kis időnk.
- Igen, de van egy kis gond. Minho beszámolt neki _____
-ról/ről. Tudja, hogy HyunJoongnak mennyit jelent. Ezért ő lett az új célpont.
- Minho adott volna fel? Nem hiszem el, hogy ennyire
megváltozott. –mondtad lehangolva.
- Ő már nem az, aki régen. A hatalom megvakította, nem lehet
kiszámítani, hogy mire képes.
- Ugye nem arra célzol, hogy képes lenne megölni?
- Már nem bízhatsz benne. –mondta Louis.
- Tudom, de ennyire nem lett rossz. Ebben biztos vagyok.
- Mostantól mindenki 100%-ig figyel _____-re/ra. Nem eshet
bántódása! –jelentette ki határozottan a szerelmed, és magához húzott.
- Amúgy honnan ismered Minhot? –kérdezte Jong In.
- Nagyon régről. Kiskorunkban találkoztunk, az apáink
kollégák voltak és nagyon jó barátok, ezért mi is sok időt töltöttünk együtt.
Közeli barátok lettünk. Mikor felnőttünk, ő egyre jobban kezdett közeledni
hozzám, de mindig visszautasítottam. Ez sosem bántotta, kitartóan próbálkozott
végig. Anyukám halála után megszűnt a kapcsolatunk. Akkor sok embert löktem el
magamtól, és ebbe ő is beletartozott. Akkor láttam újra, mikor téged mentettünk
meg. –néztél Jong Inra.
- Ezek szerint ő még mindig szeret téged? –kérdezte
SangJung. Érezted, ahogyan HyunJoong keze megfeszül.
- Nem, nem hinném. Az nagyon régen volt. –mondtad, és
megsimogattad a barátod hátát, hogy nyugodjon meg.
Ezután mindenki elindult a maga kis útjára. Ti négyen meg
Louis a Han-folyó melletti hídhoz mentetek. Sétálgattatok, gondolkoztatok a
következményeken.
- Ugye tudod, hogy minden áron megvédelek. –mondta
HyunJoong, míg kézen fogva sétáltatok.
- Tudom, de nem kell ennyire félteni. És legalább most ne
erről beszéljünk.
- Igazad van. –húzott oda magához, így ölelve folytattátok a
sétát.
- Hihetetlen, hogy ti mennyire egymásra találtatok! –mondta
boldogan SangJung mögületek.
- Az élet kiszámíthatatlan. –mondtad, közben hátranéztél
rájuk. –Ha akkor nem megyek be, és nem nézem meg mi folyik abban a házban,
sosem ismertük volna meg egymást.
- De benéztél, én elraboltalak, és beléd szerettem –mondta
HyunJoong.
- Pontosan, és én viszont megszerettelek. –majd egymásra
tapadtatok. Nem bírtad elképzelni az életedet, most már nélküle.
Közben egy olyan részhez értetek, ahol nem igen járt sok
ember. Megálltatok a kőkorlát mellett, és onnan néztétek a vizet. A fejedet
HyunJoong mellkasára tetted, ő megpuszilta a hajadat..
Hirtelen egy durranásra lettetek figyelmesek, majd
rájöttetek, hogy az a lövés titeket célzott volna meg. HyunJoong azonnal maga
mögé állított.
Majd a semmiből jelent meg két fekete kocsi, teli emberekkel
és Minhoval.
- Örülök, hogy újra találkoztunk. –mondta jókedvűen.
- Ezt mi nem mondhatjuk viszont.
- Kár, akkor nincs mit tenni. Emberek tudjátok a dolgotokat,
kezdjetek neki. –mondta és a mosoly lefagyott az arcáról.
Golyózuhatag érkezett rátok. Próbáltátok védeni magatok,
több-kevesebb sikerrel. Előkaptad a telefonodat, és Jong Int hívtad. Mielőtt
beszélni tudtál volna vele, kinyomtad. Tudni fogja, hogy gond van. Azért hívtad
őt, mert benne megbíztál, és mert ő is a közelben volt.
Igazad lett, mivel pár perc múlva megérkezett, és a kocsival
egyenesen előtettek állt meg, ami menedékként szolgált.
Közben a többiek verekedni kezdtek. Te is csatlakoztál
hozzájuk. A nagy csatában Minhoval kerültél össze.
- Meg tudtalak volna óvni téged ettől a küzdelemtől, de te
nemet mondtál.
- Inkább a halál, minthogy veled legyek. –közben végig
verekedtetek, de mivel mindketten kiváló harcosok voltatok, alig kaptatok ütést
a másiktól.
- Ohh hát így állunk, akkor engedd, hogy könnyítsek a
helyzeteden. –előkapta a fegyverét, és egyenesen a mellkasodba célzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése