Sírva estél a földre, ennyit még tudtál mozogni, felállni és
leülni. Volt igazság abban, amit mondott. Lehet, hogy lesz olyan pillanat,
amikor valakinek bántódása lesz. Nem, ezt gyorsan kiverted a fejedből, még
rágondolni is rossz.
Aznap délután jött be először hozzád egy őr, hogy megnézze
itt vagy-e még. Estefelé jött megint Minho.
- Még mindig itt vagy? Azt hittem a barátod már
kiszabadított. –mondta jóízűen.
Nem mondtál semmit, csak szúrósan ránéztél.
- Ne legyél ilyen _____, régen olyan vidám voltál.
- Az akkor volt.
- Igen, akkor. Mielőtt találkoztál HyunJoonggal.
Erre nem tudtál mit mondani.
- Miért élvezed ezt ennyire? –kérdezted tőle.
- Azt akarom, hogy belásd a hibádat. Te hozzám illesz.
–sétált feléd, majd megállt előtted pár centire.
- Belátom tévedtem –ezen meglepődött –Hogy régen közel
engedtelek magamhoz.
- Rossz hangulatodba vagy, segítek ezen –ekkor az ajkaidra
tapadt. Mozdulni ugye nem tudtál, a fejedet a két keze közé fogta. Nem volt más
választásod, amilyen erősen csak tudtad, úgy rúgtad lábon. Egyből elszakadt
tőled, és mérgesen nézett rád.
- Meg fogsz törni, csak várni kell. De én mindig itt leszek,
ellentétbe a szerelmeddel.
* HyunJoongék*
- Srácok, srácok megtaláltam. Tudom, hol van _____! –rontott
be Jong In a szobába.
- Ez komoly? Hol? –kérdezte HyunJoong.
- Egy Szöul melletti cégnél van. Már hívtam a kocsikat,
azonnal indulhatunk.
Többször nem kellett mondani, felkapták a kabátjukat, néhány
fegyvert és mentek is.
Kint az udvaron már várták az emberek őket.
- Mindenki figyeljen! Mi megyünk elől a többiek jönnek
mögöttünk. A kocsiban adóvevőkön keresztül elmondjuk a feladatokat! –sorolta
Jong In, mint a vezető. Ezek a segédek az ő emberei voltak, akik minden
parancsát követték.
Hárman és Jong In egy kocsival mentek, a többiek követték.
- 2 kocsi menjen a cég oldalához, 1 jöjjön velünk, 1
maradjon kintebb, a többiek tudják a helyüket, és mindenki tartsa a kapcsolatot
a másikkal! –osztotta ki a feladatokat Jong In.
30 perc múlva érkeztek meg a helyszínre, mindenki a helyére
ment.
HyunJoongék hátulról mentek be, mivel onnan hamarabb
eljutottak hozzád.
Be volt zárva az ajtó, de ez nem jelentett gondot számukra,
mivel HyunJoong minden áron vissza akart kapni. Egy határozott mozdulattal
betörte azt. Egyből öt őr rohant oda, pár perc és mindegyik a földön feküdt.
Minden ajtón benéztek, de sehol sem találtak téged. A
folyosó végén az egyik ajtó be volt zárva. Szinte biztosak voltak benne, hogy
te vagy bent, könnyedén betörték azt is.
De mikor bejutottak, egy meglepetés fogadta őket.
- Azt hittem már sosem érkeztek meg. –mondta halál komolyan,
és egy fél mosoly kíséretében Minho.
- Hol van _____? –kérdezte HyunJoong idegesen.
- Elment. Nem akart találkozni veled. –egy óriásit húzott be
neki erre a mondatra.
- Keressük meg, még itt kell lennie. Te meg rohadj meg.
–vetette oda neki SangJung.
Kirohantak a teremből, és az aulába mentek. Persze egyből
jött az őrség, de szerencsére ekkor megérkezett egy kis segítség.
- Menjetek, keressétek meg ____-t, őket mi elintézzük.
–mondta Louis, aki nem rég érkezett meg néhány emberrel.
Elkezdtek az emeletre rohanni, ekkor DaHyének beugrott
valami.
- A tetőn van. –állt meg hirtelen.
- Mi? Ezt honnan veszed?
- Ott senki sem keresné. Megvárják míg elmegyünk aztán
elviszik innen. –már rohant is a tető felé, a többiek szó nélkül követték.
Ahogy DaHye megmondta, tényleg a tetőn volt.
- Azonnal engedjétek el! –kiáltották oda a hat szekrény
állatnak. Amikor meghallottad a hangjukat, feléjük kaptad a fejedet. Mondani
semmit sem tudtál, mivel be volt kötve a szád.
Rögtön feléd rohantak, és verekedni kezdtek. Megpróbáltad
kioldani a kezedet, de nem nagyon sikerült. Feléd lökték egy állatot, aki szó
szerint a lábad elé esett. Amikor fel akart állni, a lábaddal a fejét
beleütötted a betonba. Az egyik szekrény elkapott téged, és el akart vinni
onnan, nem tudtál szólni, hogy segítsenek. Épp ekkor küldték földre az
összes fekete ruhás alakot, majd mikor HyunJoong meglátta, hogy el akarnak
vinni, gondolkodás nélkül előkapta a fegyverét, és golyót eresztett az ember fejébe,
aki fogott téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése