8. Semmi se olyan, mint régen

Megérkeztél a sziklákhoz, régen Louisszal rengeteg időt töltöttetek el itt. Csak ti ismertétek ezt a helyet, még Seyong sem tudott róla. Mikor odaértél, már egy nagy fekete kocsi ott állt.

- Louis!! –szaladtál felé a nevét kiáltva.

- _______! El sem hiszem, hogy látlak!

A nyakába ugrottál, olyanok voltatok, mint egy apa meg a kis lánya. Tényleg a második apukádnak tartottad.

- Mennyit változtál! Egy igazi nő áll előttem.

- Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki. –dicsértétek meg egymást.

- Mi ez a hirtelen felkérés? Ne értsd félre, nagyon örülök neki, csak nem értem.

- Régen edzettem már, kijöttem a gyakorlatból, kezdek elpuhulni.

- Akkor kezdjünk is neki, hogy olyan legyél, mint régen.

Ez a mondat benned maradt. Semmi sem lesz olyan, mint régen, te már Hyun Joonggal vagy, és imádod teljes szívedből. Az ő élete veszélyes, de te ettől nem ijedsz meg, ezért is kerested fel Louis-t, aki segít felemlegetni a régi harctanításokat.

- Nézzük mire emlékszel. Gyere, ess nekem!

Elkezdtetek verekedni, persze ez nem olyan volt, meg sem ütöttétek egymást. Régen azért tanított téged, hogy meg tud védeni magad, amit jobbnak láttál feleleveníteni.

Pár órája edzettetek.

- Azt hittem rosszabb leszel. Szinte mindenre emlékszel. –mondta mikor végeztetek.

- Jó tanárom volt.

Megbeszéltétek, hogy bármikor szólhatsz neki, egy kis gyakorlásra. Ezután hazamentél, meglepetésedre a barátod már otthon volt. Nem volt egyedül, vele volt szokás szerint a két társa is. Amit nem bántál, mert megkedvelted őket. Mikor bementél, megláttad, hogy Hyun Joong vérzik. Össze van verve, és több helyen fel van nyílva a bőre.

- Úristen, mi történt? Jól vagy? –szaladtál oda hozzá aggódva.

- Persze kicsim, semmi bajom. –nyúlt érted, de felszisszent.

- Ne mozogj! –parancsoltál rá. Elmentél hozni neki egy elsősegélydobozt.

- ______ erre nincs szükség. –kezdte volna, de a szavába vágtál.

- Csend legyen! Nem érdekel mit mondasz.

Többet nem ellenkezett, szépen elláttad a sebeit.

- Köszönöm. –mondta a végén

- Ugye, hogy jobb? Amúgy mi történt veletek?

- Elmentünk, hogy elhozzuk az embert, akit kellett. Meg is tettük, semmi nem történt. Épp jöttünk haza, mikor Kang emberei ránk támadtak, sikerült elmenekülnünk. De ez nem lesz jó a végső ütésnél.

- Ki az a Kang?

- Az egyik legnagyobb maffiózó Koreában, nála az élet nem számít. Egy régi történet van köztünk, aminek egy darabig még nem lesz vége. –mondta SangJung.

- És mi ez a végső ütés?

- Sokat nem tudunk még mondani róla. Meg kell szerezni pár dolgot még hozzá. Ha minden jól alakul, ezzel a küzdelemmel lezárunk minden régi kaput. –mondták halál komolyan.

Lassan elmentek, így ketten maradtatok. Pakoltad el a dolgokat, ekkor hátulról megölelt, és simogatni kezdett mindenhol. Szembefordultál vele, érzéki, vad csókot váltottatok. Neki tolt az asztalnak, így jobban elmélyítettétek, levetted róla a pólóját. Ő is kihámozott téged a felsődből és a nadrágodból. Felkapott, te átfontad a lábaidat a dereka körül. Bevitt a szobába, majd letett az ágyra, és a lábad közé feküdt. Lerántottad róla a nadrágot, a nyakadat, hasadat csókolgatta. Nem időztetek sokat, amint az utolsó ruhadaraboktól is megváltatok, magáévá tett. Felnyögtetek, miközben elég gyorsan mozgott benned, teljesen rád hajolt. Fantasztikus érzés volt számodra, kicsit lelassítva egyre mélyebbeket lökött. Mély sóhajok törtek elő belőled. Nem sokkal később, szinte egyszerre élveztetek el, melléd feküdt még mindig lihegve, mélyen egymás szemébe néztetek. Sok kaland vár még rátok, de tudod, hogy kitartotok egymás mellett. És minden egyes küzdelem egy próbatétel. Ezért se lesz olyan semmi, mint régen. Mert már nem te vagy, hanem ti.

- Szeretlek ______.

- Én is téged.

Így aludtatok el, összebújva.