28. Ki lett a győztes?

Együtt mentetek vissza a nagy tömegbe. Nagyon jól küzdöttetek. Úgy 10 perccel később HyunJoong és Kang került össze.

- Elérkezett a pillanat. –mondta ördögien mosolyogva.

- Az a bizonyos nap óta vártam erre.

- Akkor mi lesz? Add ki a dühödet! –majd verekedni kezdtek. Mindketten kiválóak voltak harcművészetben. Nem értetted milyen napról beszéltek. Biztos valami régi dolog lehet, és ami miatt HyunJoong megutálta Kangot, ha nem mondta el. Megpillantottad magad mögött Minhot. Dühös arckifejezéssel közeledett feléd.

- Nem volt elég, amit bent kaptál? –kérdezted gúnyosan.

- Meglátjuk, itt milyen jó vagy. –hatalmas erővel indult neked. Nem sajnáltad, anyait, apait beleadtál ebbe a küzdelembe. Nem érdekelt, hogy ismerősöd, jó barátod, hogy mennyire közel állt hozzád. Lelőtt, és teljesen megváltozott. A hatalom átmosta az agyát.

Minden feszültséget kiadtatok magatokból, míg küzdöttetek.

Közben HyunJoong és Kang is erőteljesen harcoltak. A többiek direkt nem avatkoztak bele ebbe a két harcba. Tudták, hogy ezt egymás között kell elintéznetek. Ők a többi emberrel foglalkoztak.

- Ennyire vagy képes? –kérdezte nevetve Kang, mikor HyunJoong egy rúgással hátralökte, így ő neki esett a korlátnak.

- Fogalmad sincs arról, mire vagyok képes. –sziszegte HyunJoong.

- Az apád is ezt mondta akkor. És nézd meg mi lett a vége. –mondta. El akarta érni, hogy HyunJoong annyira felhúzza magát, hogy képtelen legyen győzni.

Ugyanis ez az utálat akkor kezdődött kettőjük között, mikor hat éve nyáron, Kang megölte HyunJoong apját. Akkor még ketten dolgoztak az egyik vállalatnál, és HyunJoong apja túl sokat tudott. A főnök nagyon jó barátja volt, így sokan féltékenykedtek rá. Nem volt más választás, el kellett törölni. Kang ezt egy pillanat megtette, méghozzá HyunJoong szeme láttára. Ő azóta akar bosszút állni az apja haláláért.

Kang azért gyűlöli HyunJoongot, mert miután az apját megölte, Kang gyorsan hatalmi pozícióba került. Ugyanolyan szívtelen volt, mint most. Pár hónappal a halál után, Joong nagyon sokszor keresztbe tett neki, amit ő nem nézett jó szemmel.

Elkapni sose tudta, de egyszer elfogta. Akkor mentette meg őt SangJung és DaHye, majd hozzájuk csapódott.

- Elhiszem, hogy féltékeny voltál az apámra. Mindenben jobb volt, mint te. –mondta HyunJoong.

- Jobb? Ne nevettess! Egy senki volt.

- Akkor miért volt magasabb pozícióban, mint te? Miért szerették többen, mint téged? Az anyám miért őt választotta helyetted? Mert egy szívtelen senki vagy. –mondta halál nyugodtan.

- Ez nem igaz! –háborodott volna fel Kang, de HyunJoong közbevágott.

- Dehogynem! Azt hiszed, ha megfélemlíted az embereket, azzal tiszteletet és hatalmat nyersz? Tévedsz! Mindenki ellened van, csak te ezt nem veszed észre. –ekkor már Kang majdnem felrobbant a dühtől.

- Fogd be azonnal! –ordibálta.

- Fáj az igazság Kang? –kérdezte HyunJoong ördögien mosolyogva.

Kang eszeveszettül ment neki a barátodnak. Annyira ideges volt, hogy nem tudott rendesen gondolkodni. Egy nagy ütéssel eltávolodtak egymástól, majd a földre estek. Gyorsan felálltak, hirtelen Kang pisztolyt rántott.

- Úgy végzed, mint az apád, te senkiházi! –ekkor találta szíven a golyó. Kiesett a kezéből a fegyver, és térdre esett.

- Igen úgy végzem. Rendes emberként, aki megtalálta a legfontosabb dolgot az életében. Többre nincs szükségem. Ahogy neki se volt. –mondta le neki, majd Kang halottan esett össze.

Csönd lett úrrá a helyen. Mindenki tátott szájjal figyelt, hogy a legnagyobb maffiózó meghalt.

Minhoban a vér is megfagyott.

- Te szemét! –tört ki belőle, és le akarta lőni HyunJoongot hátulról, de te leütötted.

- Már nagyon idegesített. –mondtad megkönnyebbülten.

Az embereitek elfogták az ellenség tagjait, majd elvitték őket, Minhoval együtt.

- Ma már kétszer mentettél meg. –húzott magához HyunJoong.

- Mi más dolga lenne egy fogolynak?

Nevetve csókoltátok meg egymást. Közben a többiek is odajöttek hozzátok.

- Vége van. –jelentette ki SangJung.

- Dehogy van! Csak most kezdődik egy újabb. –mondta boldogan a szerelmed, majd rád nézett.

- Én tényleg sajnálom, hogy ölnöd kellett. Ugye jól vagy? –kérdezte HyuJoong, míg összebújva mentetek a kocsikhoz.

- Jól vagyok. Kicsit lesokkolt, de érted bármikor megtettem volna.

- Köszönöm –éhesen tapadt az ajkaidra.

Már otthon voltatok. Egy kis ünneplés után beszélgettetek az ágyban.

- Jut is eszembe, a múltkor azt mondtad, hogy kérdezni akarsz valamit. –mondtad míg egymást öleltétek.

- Igen, így van. –felpattant, átment hozzád, majd megállt az ágy mellett. Te is felkeltél, és szembe álltál vele.

- Szóval, nem tudom eléggé elmondani mennyire szeretlek. Amit ma tettél, az csak még jobban megerősítette, mit is akarok. Ezért is teszem fel most a kérdést. ________________, hozzám jönnél feleségül?