14. Ijedelem

*HyunJoong és SangJung*

Egy folyosón mentek végig, ami egy hatalmas terembe vezetett, lassan mentek be oda. A szemük elé tárult egy halomnyi lopott pénz.

- Ez túl könnyű volt. Valahol csapda van. –mondta HyunJoong.

Ahogy kimondta lövések áradata érkezett, beszaladtak egy láda mögé. Ők is lőttek, őket is lőtték. Úgy 8 ember eresztett rájuk folyamatosan golyót. Kettőt eltaláltak közülük, ekkor abbahagyták. Ők ketten nem mozdultak. Egy könnyed mozdulattal HyunJoong lelőtt még egyet. Kinéztek a láda mögül, SangJung is eltalált egyet. Négyen maradtak, kirohantak a rejtekhelyről, újra megkezdődött a lövöldözés. A támadók közül hárman elestek. Az utolsóba egyszerre eresztettek golyót, így ő is a földre zuhant.

Az egyik golyó eltalálta SangJung kezét. Nem hatolt belé teljesen, így nem volt nagy a seb. Elkötötték egy ronggyal, HyunJoong közben telefonált.

- Én vagyok, gyertek a kikötőhöz, meg van a pénz. Hozz embereket is, ha kellene…..Igen….az ötös számún van…. Csá.

- Jong Inék már jönnek is, menjünk, keressük meg a többieket –mondta oda a barátjának.

Már a rakodótéren voltak. Ekkor hallottak meg egy lövést a torony irányából. Megláttak téged, ahogyan lógsz ott, majd a kezed elengedi a korlátot. Louis utánad kap, próbál visszahúzni, DaHye még a vezérrel van elfoglalva.

HyunJoongban a vér is megfagyott.

- _____ -ennyit mondott és rohanni kezdet feléd.

Felfutottak hozzátok, SangJung DaHyénak ment segíteni. Leütötték a férfit, aki a földre esett. HyunJoong azonnal hozzád ment, ketten felhúztak.

- _____ kicsim, hallasz? –rázogatta a fejedet a szerelmed.

Lassan kezdted kinyitni a szemedet. Sűrűn pislogtál, de ne bírtad beazonosítani az embereket. Megkönnyebbülten sóhajtott egyet HyunJoong. Nem véreztél, így megtudták, hogy a lövés nem téged talált el. Csak a fejed vérzett, de az más miatt. Amikor rád célzott a vezető, nem talált el mivel, hátulról Louis meglökte. Téged csak a vasrúd talált fejen, ami kiesett a kezéből a lökés hatására. Ezért vesztetted el az emlékezetedet. Betettek a kocsiba, és HyunJoong házára mentetek. Betapasztották a sebet a homlokodon. Itt már teljesen magadnál voltál.

- Hogy van a karod? –kérdezted SangJungtól.

- Semmi baja. Nem talált el teljesen, így nem komoly.

- Hogy jöttetek ki a raktárból. Láttuk, hogy becsukódik az ajtó, és verekedni kezdtetek. –kérdezte HyunJoong miközben szorosan ölelt magához.

- Kb. 20 ember támadt ránk. Nem mondom, hogy könnyű volt, de levertük őket.

- 20 embert ketten? –néztek nagyot.

- Nem ketten. _____ sokat megvert.

- Mi?

- Iszonyat jól verekszik. Látnotok kellett volna.

- Ezt nem hiszem el. –mondta HyunJoong rád nézve.

- Louis megtanított még régen pár dologra, nem nagy ügy.

Aztán elmeséltétek mi történt még, ők is beszámoltak a lövöldözésről. Ezután Louis indulni készült.

- Köszönjük a segítséget. –mondta kedvesen DaHye.

- Igazán nincs mit. Szóljanak nyugodtan, és segítek bármiben. _____ kikísérnél?

- Persze. –kibújtál HyunJoong öleléséből.

- Mit szeretnél mondani? –kérdezted mikor kiértetek az ajtón. Tudtad, hogy ezért hívott ki.

- Nem sokat. Csak elakartam mondani, mennyire büszke vagyok rád.

Megdöbbentél ezen a mondaton.

- Tessék?

- Kiválóan teljesítettél ma. És látom mennyire szereted HyunJoongot. Pont úgy, ahogyan ő téged. Örülök, hogy megtaláltad a tökéletes férfit, akit kerestél.

- Köszönöm. –meghatódottságodban könnyek gyűltek a szemedbe, megöleltétek egymást.

- Vigyázzatok, és bármikor szólhattok nekem.

- Köszönjük. És Louis!

- Igen.

- Nagyon szeretlek –bújtál megint hozzá.

- Én is téged kis lány.

Majd elment.

Álltál még egy kicsit kint, jól estek a szavai. Ő volt, azaz ember, akire mindig számíthattál, és tényleg melletted volt. Visszamentél, SangJungék is készültek. Miután elmentek HyunJoong csak mosolyogva nézett téged a kanapéról.

- Gyere ide. –tárta szét a karjait.

Odamentél, belebújtál az ölelésébe. Hátradőlt, te a mellkasára feküdtél, így simogatta a hátad.

- Megijedtem, hogy bajod esett. –mondta.

- Ne félts ennyire. Nem egyedül voltam. –néztél fel rá.

- De megrémisztett a tudat egy pillanatra, hogy elveszítelek.

- Sosem fogsz elveszíteni.

Közelebb hajoltál, és megcsókoltad. Érzeted a csókjában, hogy komolyan gondolta, amit mondott, féltett. Miután elszakadtál az ajkaitól, visszatetted a fejedet. Úgy ölelt, mintha soha sem akarna elengedni. Kifárasztott a mai nap dús eseményei, ezért elaludtál rajta.