Pár nap múlva, éppen a cégnél beszéltétek meg a további
lépéseket.
- Mekkora baj lesz abból, hogy Minho tud _____-ról/ről?
–kérdezte Seyong.
- Nem hiszem, hogy nagy gond lenne. Úgyis kiderült volna. Az
már más kérdés, Kang mit szól hozzá?
- Lassan rájön, hogy együtt vagytok. Hacsak Minho nem mondta már el. –mondta DaHye rátok nézve.
- Nem, nem hiszem, hogy elmondta volna. –mondtad.
- Mindegy, de készülj, mostantól te leszel a főcélpont
mindenki számára. –mondta Jong In.
- Tudom, de nem félek. Ennek is el kellett jönnie.
- Azért mindig legyen, aki melletted van. –mondta HyunJoong.
- Szerintem menjünk, ha bármi lesz, hívjuk egymást. –mondta
végül SangJung.
Mindenki beleegyezett, majd elmentek a dolgaikra. Vészesen
éreztétek a napot, amikor minden eldől. Mindennek vége lesz, lezárul egy
korszak és egy új kezdődik. Valaki el fog bukni, a kérdés az lesz, kicsoda?
- Szeretnék mutatni neked valamit. –mondtad, amíg a kocsihoz
mentetek.
- Micsodát?
- Majd meglátod. –HyunJoong beleegyezett, te beültél a
kormány mögé, és elindultatok. Hosszú ideje mentek, mikor végre megérkeztetek.
Kiszálltatok, majd te egyből a kövekhez mentél, a ’szakadék’
széléhez. Ez volt az a hely, amit senki nem ismert rajtad kívül. Egy kisebb
magaslaton volt, Szöul felett. Egy csöndes, elvarázsolt hely. Kiskorodban
találtál rá, szerettél ide jönni, mert senki nem zavart meg.
Úgy érezted itt az idő, hogy megmutasd HyunJoongnak.
Ő is lassan mögéd ment, majd megállt tőled pár méterre.
- Itt volnánk –mondtad, majd szembe fordultál vele.
- Hol vagyunk?
- Ez az a hely, ahova kisgyerekként rengeteget jártam. Itt
mindig egyedül lehettem. És ez az a hely, amit senki nem ismer rajtam kívül. Se
Louis, se Seyong, senki. De úgy gondoltam, hogy itt az idő, és neked
megmutatom. –mondtad végig a szemébe nézve.
Elmosolyodott, majd odament hozzád, és magához húzott.
Hosszú perceken keresztül csak öleltétek egymást.
- Köszönöm, hogy bízol bennem –mondta, de nem engedett el.
- Persze, hogy bízok. Szeretlek HunJoong, teljes szívemből.
–elhúzódtál tőle, míg mondtad, mert látni akartad az arcát.
- Én is szeretlek ______, te vagy a mindenem.
Hosszú, édes, szerelmes csókban forrtatok össze. Valahogy
éreztétek mindketten, hogy most minden időt ki kell használni, hiszen kitudja
mi lesz a vége.
HyunJoong leült a sziklára, téged az ölébe húzott, és így
ölelkezve néztétek a várost.
Napok kérdése, és minden megváltozik. Nem bízhattok semmit a
véletlenre, most minden érzelmet, szeretet átadtok a másiknak.
Otthon folytattátok a ’szeretet átadást’. Így egy csodálatos
estét töltöttetek el együtt. Szorosan összebújva aludtok el.
Most érezted igazán, hogy ő a tökéletes. Az ember, aki
mellett biztonságban vagy, akármilyen dolgokban is van benne. Aki teljes
szívéből szeret téged, és te viszont szereted. Aki mellett le tudod élni az
életedet.
Nem egy szokványos kapcsolatotok van az biztos. Egy
elrablásból, egy életen áttartó szerelem lett. Sok akadályon, nehézségen, kalandon
mentetek keresztül. És még megannyi dolog van hátra. De semmi nem érdekel, mert
vele lehetsz.
Másnap mikor felébredtél, ő már fent volt, és téged nézett.
- Jó reggelt szerelmem. –mondta, majd megcsókolt lágyan.
- Jó reggelt. Hogy-hogy itt vagy?
- Nem tudtalak itt hagyni, ezért megvártam, míg felkelsz.
- Ígérj meg nekem valamit! -kezdtél bele hirtelen.
- Micsodát?
- Bármi történjen, majd azon a napon, nem teszel semmi
hülyeséget sem magaddal.
- Nem fog semmi sem történni
- Tudom –vágtál a szavába –De ha úgy alakulna.
- Ígérem. Ahogy azt is, hogy minden áron megvédelek, és nem
engedem, hogy még egyszer elvegyenek tőlem.
- Nem fognak, és köszönöm.
Szenvedélyesen csókoltátok egymást. Közben feléd keveredett,
és szorosan ölelt magához. Végig húztad a kezedet a hátán, ami miatt
belesóhajtott a csókba.
- Az összecsapás után egy fontos dolgot szeretnék, majd
mondani neked. De csakis utána. –mondta a csók után.
- Rendben.
Felkeltetek, kimentetek a konyhába reggelizni. Mindenki
napja feszült volt, hiszen senki sem tudta, mikor kezdődik.
Az a tudat megnyugtatott, hogy apukádat nem bántják. Négy
nap múlva jön haza. Addig, ha minden igaz túl lesztek a megmérettetésen.
Egyik délután a kanapén feküdtetek, mikor megszólalt a
telefonod.
- Szia Louis, mi a helyzet?.... Értem… ez nagyszerű….
Rendben, megmondom neki….igen, köszönjük… oké, szia!
- Mit mondott? –kérdezte a barátod, míg a karodat simogatta.
- A régi barátait összehívta, szintén testőrök. Segítenek,
majd amiben kell.
- Ez jó. Nagyon sok minden van, amit Louisnak köszönhetünk.
- Utána megháláljuk neki.
Ekkor csörrent meg HyunJoong telefonja. Összenéztetek, majd
felvette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése