- Remélem nem bánod, hogy egy taggal csökkenni fog a családi
létszám? –kérdezte Kang.
Ránéztél SangJungra, majd HyunJoongra, mindketten
bólintottak, így te is.
- Nem, egyáltalán nem bánom. És tudod miért, mert nem lesz
így.
Ekkor hátraütötted a fejedet, kiverted a kezéből a kést,
majd a földre nyomtad. A többiek a fegyveres embereket szerelték le.
Megködözted Kangot, a többiek leütötték az őröket.
- Azt hiszitek ezzel megtudtok állítani? Felejtsétek el,
mind meg fogtok halni. –mondta, de beragasztottad a száját, majd ott hagytátok.
Megakadályoztátok a mai, terjeszkedését Kínában. Te
lemaradtál tőlük, mert elintézted még Kangot. Indultatok ki az épületből, de
elállták az utatokat.
- Ne ilyen gyorsan. –mondta Minho az embereivel.
- Újra találkozunk? –mondta gúnyosan HyunJoong.
- Csak nem hiányoztam neked? Nagyon hiányzik neked _____?
- Igen neki hiányoztam, és neked? –mondtad mögüle.
Ijedten megfordult, és nem hitt a szemének.
- Te? Hogy-hogy…itt vagy? –döbbent le Minho.
- Valamit elfelejtettem fél éve. Jöttem bepótolni. –ekkor
egy jó, emberest adtál neki egyenesen a képébe. –Igen, ezt akkor meg kellett
volna tennem.
Hatalmas verekedés kezdődött el. Felszabadultan láttátok el
az ellenség baját. Nagyon jól esett neked ez a 'feszültség levezetés'.
- Kis lány te rengeteg meglepetést okozol nekünk. –karolt át
SangJung, mikor végeztetek, és mentetek ki a kocsikhoz.
- Hát csak, hogy ne unatkozzatok.
HyunJoong megfogta a kezedet hátulról, és magához húzott.
- Szeretlek, te vagy a tökéletes ember számomra.
- Én is szeretlek, és nem tudnék nálad jobbat elképzelni.
–szenvedélyesen tapadtatok egymás ajkaira.
- Ti sosem bírjátok ki igaz? –kérdezte SangJung.
- Gyere ide akkor te is. –mondta viccesen DaHye, majd
magához húzta a férjét.
Így két pár adta ki érzelmeit egyszerre, Louis csak
kuncogott magában.
- Gyertek szerelmesek, menjünk innen, ahol nyugodtan
tudjátok folytatni –mondta, majd mindenki követte.
Másnap elmentél apukádhoz, hogy beszélj vele.
- Szia apu, zavarok? –mentél be hozzá boldogan.
- Szia kicsim, hogy zavarnál? Gyere csak.
Megöleltétek egymást, majd leültél az asztala szembeni
székre.
- Mi járatban vagy itt az irodámban? Csak nincs gond?
–kérdezte aggódóan.
- Dehogy nincs. Csak szerettem volna veled beszélni.
- Miről kicsim?
- Szeretném, ha elmennél egy kis időre nyaralni.
- Mi? Miért?
- Rengeteg dolgozol mostanában, pihenned kell.
- Kicsim teljesen jól vagyok, és most nem mehetek el.
- Apa kérlek, tényleg jól jönne neked egy utazás.
- Honnan jött ez a hirtelen aggódás?
- Ne csináld úgy, mintha sosem aggódtam volna érted.
–háborodtál fel.
- Nem úgy értettem. De, ha ezt szeretnéd….
- Igen ezt! Nekem is jól esett az a kirándulás Louisszal,
neked is jól jönne.
- Rendben, 2 nap múlva elmegyek egy időre a Japán
nyaralónkhoz. Így jó?
- Igen, köszönöm.
Még egyszer megöleltétek egymást, majd eljöttél.
Persze az igazi ok nem az volt, hogy pihenjen. Szeretted
volna, ha elmegy egy időre Kang közeléből, amíg ti elintézitek ezt az egész
ügyet.
2 nappal később te vitted ki a reptérre apukádat. Meg akartál
bizonyosodni róla, hogy tényleg elmegy.
Miután felszállt a gépe, hazamentél. A barátod éppen a
laptopján dolgozott a szobátokban, az ágyon.
- Szia kicsim, elment apukád?
- Igen, szerencsére egy időre távol tudom innen tartani.
–ültél le mellé egy nagy sóhaj kíséretében.
- Mi a baj _____? –kitette az öléből a gépet, és téged
húzott oda.
- Féltem aput. Nem akarom, hogy baja essen.
- Semmi bántódás nem fogja érni, ezt megígérem. Bár, azt is
megígértem, hogy téged sem fognak bántani.
- Shhh –tetted a szájára az ujjadat –én jól vagyok, azt a
pár hónapot meg elfelejtjük.
- Annyira szeretlek, senki sem vehet el tőlem.
- Én is szeretlek, és soha nem hagyjuk el egymást.
Forró csókban olvadtatok össze. Óvatosan ledöntött az ágyra,
majd rád feküdt. Szépen megszabadítottátok egymást a ruháitoktól, majd egy
határozott mozdulattal hatolt beléd.
Nem kellett sok, hogy elélvezzetek.
Pár lökéssel később el is értétek mindketten.
- Ahh HyunJoong, szeretlek –nyögted, ahogy kezdődött az
orgazmusod.
- Én is téged. –nyögte ő is, majd megcsókolt.
Hátulról átölelt, és így a hasadat simogatva aludtatok el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése