Meglehetősen jól aludtál. Olyan 10 óra fele ébredtél fel, lementél a konyhába, ahol Martha már szorgosan tevékenykedett.
- Jó reggelt kicsim! Hogy aludtál? –kérdezte boldogan.
- Jó reggelt! Jól. –mosolyogtál te is álmosan. Majd leültél
az egyik bárszékre.
- Mit hozhatok neked?
- Csak egy kávét kérek. Még nem vagyok éhes.
Amíg vártál a kávédra, elkezdted nézegetni az újságot. Ez
állt az egyik cikkben:
„Újabb vállalatok mentek tönkre. Egyre több cég mond csődöt.
Emberek eltűnése, anyagi bizonytalanság lát napvilágot.”
Tudtad mi áll ezeknek a hátterébe. Nem hitted el, hogy Minho
is benne van az ilyenfajta dolgokban.
- Itt is van kedvesem. –mondta Martha, és letett eléd egy
csésze kávét.
- Köszönöm. Louis felébredt már?
- Igen. Kint van a hátsó kertben, a nagy fánál.
- Rendben, köszönöm.
Felmentél a szobádba felöltözni, ezután kimentél a kertbe, a
nagy fához.
- Jó reggelt, hoztam kávét. –mondtad mikor odaértél.
- Neked is jó reggelt, köszönöm. Leülünk?
Bólintottál egyet, és leültetek a fa alatti padra.
- Mi történt ____?
- Semmi, mire gondolsz?
- Tudod, hogy nekem nem tudsz hazudni. Nem jöttél volna
haza, hacsak nincs valami gond. Mondd el, és segítek neked bármi is legyen az.
Fújtál egy nagyot, és elkezdted mesélni, mi is történt
veled. Az elrablástól, Minho-ig mindent. Csöndben hallgatott végig. Egy-egy
durvább résznél az arcán lehetett látni a reakciókat.
- Miért nem mondtad el korábban? –ez volt az első kérdése,
miután befejezted.
- Féltem. Nem tudtam mit szólnál hozzá, nem akartam, hogy
csalódj bennem. –egy könnycsepp gördült le az arcodon.
- ______ soha sem csalódnék benned, büszke vagyok rád. Egy
magabiztos, sikeres nő lett belőled. És tudod, hogy bármikor, bármiben segítek
neked, ahogy ebben is.
- Komolyan mondod?
- Persze. Miért nem beszélsz ezzel a HyunJoonggal?
- Nem. Nem akarok vele beszélni, még nem.
- Mind a kettőtök helyzetét megértem. Természetes, hogy félt
téged, de az is, hogy átverve érzed magad. ______, tényleg szereted?
- Igen. Nem tudom miért? Hiszen elrabolt, és ezért félnem
kéne tőle, de nem megy. Szeretem.
- Akkor nincs mit megbeszélni. Biztos vagyok benne, hogy ő
is szeret. Apropó. A múltkor is ezért hívtál gyakorolni?
- Igen. Haragszol?
- Nem, de már akkor el kellett volna mondanod.
- Tudom. Sajnálom.
Louis felpattant, és a kezét nyújtotta feléd. Kérdőn néztél
rá.
- Gyere, indulunk.
- Hova?
- Először is HyunJoonghoz. Aztán ismerek egy embert, aki
segíthet nektek. És még ma megszerezzük a papírokat. Azzal könnyebben
megtalálhatjátok a hamis pénzt. Így legalább egy dolgot kipipálhatunk.
Szóljatok nyugodtan, mindenben támogatlak titeket. Amúgy is van pár
kapcsolatom, ami jól jöhet.
- Imádlak. –ugrottál a nyakába. Beültetek a kocsijába, és
indultatok is a barátodhoz.
Csöngettél egyet. A szíved a torkodban dobogott, Louis
végig mögötted állt. Ragaszkodtál hozzá, hogy veled jöjjön. Kinyílt az ajtó, HyunJoong arcán meglepettséget láttál. Nem számított rád, mélyen a szemébe
néztél.
- Sajnálom. –ennyit tudtál kimondani.
Nem mondott semmit, hanem szorosan az ajkaidra tapadt.
Hosszú ideig nem váltatok el egymástól. Louis csak mosolygott mögöttetek. Nagy
nehezen szakadtál el a szájától.
- Annyira hiányoztál. –suttogta szinte a szádba. Szorosan
magához húzott.
- Ohh HyunJoong bemutatom neked Louis Schott-ot. A volt
testőröm és nagyon közeli barátom. Ismer pár kapcsolatot, ami segít nekünk.
- Kim Hyun Joong. –nyújtott neki kezet.
- Nagyon örülök. ____ sokat mesélt rólad.
Bent HyunJoong azonnal felhívta DaHye-éket,
hogy jöjjenek hozzátok. Közben Louis is elintézett néhány telefont.
- ____ végre itt vagy. Ne is tud meg milyen elviselhetetlen
volt HyunJoong ez idő alatt. –üdvözölt vidáman SangJung.
- Srácok ő itt Louis. Régi ismerősöm, segít nekünk mindenben.
- Örülök, hogy megismerhetem önöket. –mondta Louis
meghajolva. Ekkor megcsörrent a telefonja. –Elnézést.
Pár perc múlva visszajött.
- Indulhatunk?
- Hova megyünk? –kérdezted.
- A vízi kereskedelem székhelyére. Megyünk is a fő
kikötőhöz. Indulás!
Ezzel el is indultatok. Egy kocsival mentetek, ami egy
kisbusz volt, Louis vezetett. Amíg odaértetek HyunJoong magához húzott, rátetted a fejedet a mellkasra. Megnyugtató érzés volt újra vele lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése