21. A vég

Hirtelen nem éreztél fájdalmat, nem hallottál semmit. Meredten Minhora néztél, akinek meglepettséget láttál az arcán. Most tudatosult benne, hogy mit is tett. Erőtlenül estél a földre, és a lövés helyét fogtad.

Mindenki megdermedt körülöttetek. Amúgy is az ellenség közül szinte már mindenki földön volt.

- ______ -suttogta HyunJoong mikor meglátott a földön. - _______! –most már ordította. Louis azonnal odament hozzád.

- _____ hallasz engem? Bírd ki egy kicsit kis lány, gyerünk! –óvatosan fektetett a hátadra.

HyunJoong odarohant Minhohoz és ütni kezdte.

- Te szemét dög! Dögölj meg, amiért bántottad! Megöllek! –fakadt ki HyunJoongból és a földön fekvő Minho arcát kezdte verni. Már nem lehetett felismerni, annyira vérzett a feje. De a barátod csak ütötte. SangJung rohant oda hozzá, hogy leszedje róla.

- Héé állj le!

- Nem, nem! Fájjon neki is!

- Ezzel nem oldasz meg semmit! Meg fogja kapni, ami jár neki, de ne most intézd el! _____-el kell lenned!

Ahogy meghallotta a nevedet egyből leállt, és oda sietett hozzád.

- Kicsim hallasz engem? Nézz rám! –fogta meg az egyik kezével a te kezedet, a másikkal az arcodat simogatta.

Nem láttál semmit csak homályos foltokat. Hallottad, hogy beszélnek hozzád, de nem igen tudtál reagálni rájuk. Tartottad magad ahhoz, amit Louis mondott neked, míg csak ő volt itt.

Lassan felé fordítottad a fejedet, és rá néztél.

- HyunJoong –mondtad alig hallhatóan.

- Itt vagyok szerelmem, kérlek bírd ki még egy kicsit. –könyörgött neked, közben a könnyeivel küszködött. Csak őt nézted, mással nem foglalkoztál. Érezted, hogy ömlik a vér a mellkasodból, és semmi erő nem maradt benned.

A szemed előtt emlékek sorozata játszódott le. Mikor először találkoztatok, mikor elrabolt, az első csókotok, mikor először nyíltatok meg egymásnak, a rengeteg kaland, a tömérdek boldogság, amit mellette éltél át. A biztonságérzet, amit adott neked, a törődés, aggódás, és persze a szeretet. Egy könnycsepp gördült le az arcodon, ahogy ezek az eszedbe jutottak.

- _____ kérlek, maradj velem! Ki fogod bírni! –próbálta benned tartani a lelket.

- Szeretlek –mondtad halkan, és kezdett üveges lenni a tekinteted.

- Én is téged mindennél jobban. –nem bírta tovább visszatartani a könnyeket. Most először sírt évek óta emberek előtt.

- Szeretlek –már nem voltál tudatodnál. Nem tudtál gondolkodni, szabályozni a mondataidat, csak jöttek elő belőled. Rápillantottál Louisra, aki HyunJoong mögött állt, majd bólintott egyet. Tudtad ez mit jelent.

Meredten néztél magad elé.

- ______? ______, hallasz engem? –kérdezte a szerelmed ijedten. Nem válaszoltál, továbbra is meredt maradt a tekinteted.

- Nem, nem kicsim velem kell maradnod!

Ekkor lassan csukódott le a szemed.

- NEEM! Nem hagyhatsz itt, nem bírom ki nélküled! Kérlek szerelmem! –üvöltött. 

- HyunJoong vége van, meghalt. –mondta ki nehezen DaHye.

- NEEEEEM! Nem halhat meg, nem! –emelte fel az elernyedt testedet és szorosan magához húzott.

- HyunJoong engedd el őt, és menj innen! Őt bízd ránk, elvisszük nyugalomban. –tette a kezét HyunJoong vállára Louis.

Jong In és SangJung nehezen szedték fel a földről barátjukat. Nem bírta türtőztetni az indulatait, erőből belevágott a kőkorlátba.

Közben Minhot elvitték az épen maradt emberei. HyunJoongban még sosem volt ekkora fájdalom, mint most. Elvesztette a legfontosabb embert az életében, akit teljes szívéből szeretett, aki mellette volt, segített neki, aki viszont szerette.

Lassan haladt egyre távolabb tőled, de a szemét le nem vette rólad. Nem bírta feldolgozni a tényt, hogy elveszített. Nem tudott megvédeni, nem tudta betartani az ígéretét.

- HyunJoong mennünk kell. Engedd őt el! –mondta SangJung és a kocsi felé tolta.

Ő csak könnyes szemekkel, idegesen tépte ki a kezét barátja kezéből. Beült egy másik kocsiba, ami az ellenségé volt és hatalmas kerék csikorgatás közben hajtott el a helyszínről. A többiek tudták, hogy Minhohoz megy, és végezni akar vele, ezért amilyen gyorsan csak tudták követni kezdték.

Egyedül maradtál Louisszal, s közben egy kis furgonszerű autó állt meg mellettetek, amiből négy férfi pattant ki, és ment hozzátok.

- Jól van kis lány bírd ki még egy kicsit! –mondta Louis és a négy férfival együtt a kocsiba tettek, és indultak is. A kocsiban egy kisebb kórházi szobaféleség volt. Minden olyan dolog meg volt benne, amire neked szükséged volt.

Ugyanis nem haltál meg. Míg HyunJoong Minho arcát verte, Louis addig elmondott egy tervet, amit meg is csináltatok. Azt mondta neked, ha jelez, akkor játszd el, hogy meghaltál. Nem sok kellet hozzá, hogy be is teljesüljön. Svédországban van egy ismerőse, aki meg tudja menteni az életedet. A négy férfi az ő segítői, akik azért vannak, hogy kibírd az utat odáig.

Ezért amikor ránéztél, és ő bólintott, az azt jelentette, hogy itt az idő. Fájt elengedned a szerelmedet, de ezt kellett tenned. Mikor magához ölelt, nehezen bírtad ki, hogy ne ordíts a fájdalomtól, de sikerült.

Útközben rákapcsoltak egy gépre, ami segített életben maradni. Azonnal tűket szúrtak beléd, amin keresztül vért kaptál, ugyan is rengeteget vesztettél.

- ______ most már minden rendben lesz, csak tarts ki! –mondta Louis. Bólintottál egyet, hogy ki fogd bírni.

A szívedben nagyobb fájdalom volt HyunJoong után. Tudtad, hogy az elkövetkező hónapokban magába zuhan. Nem akartál fájdalmat okozni neki. Remélted, hogy azért butaságot nem fog tenni, és vigyáznak rá. Csak magában ne tegyen nagy kárt.