22. Szenvedés

Téged azonnal vittek Svájcba. Az állapotod nagyon válságos, ezért folyamatosan adnak vért, hogy kibírd az utat.

Közben HyunJoong, ahogy DaHye-ék megmondták, Minhohoz ment, hogy bosszút álljon rajta. Útközben megtalálta őket ezért szorosan melléjük ment, és egyre jobban közeledett hozzájuk, hogy menjenek le az útról. Miután ezt nem tették meg, még dühösebb lett és a kocsi hátuljába ment, csak annyira, hogy megálljon. Óriási fékezések között az autó megállt, keresztbe az úton.

HyunJoong kipattant a kocsiból, és kiráncigálta Minhot, majd ledobta az útra. Az őrök azonnal megindultak a barátod felé, de ekkor megérkezett SangJung és DaHye, akik elintézték az ellenséget.

Joong teljes erejéből kezdte verni a földön fekvőt, minden fájdalmát kiadva ezzel. A végén SangJung szedte le róla, mert képes volt halálra verni.

- Állj le! –mondta SagJung.

- Nem! Megérdemli a fájdalmat! –ordított a szerelmed, és megpróbált kitörni a másik karjaiból. Ekkor szaladt oda DaHye, megfogta a barátod arcát, és mélyen a szemébe mondta.

- Figyelj rám egy kicsit. Tudom, mit érzel most, hidd el megértem. De ezzel nem oldasz meg semmit! Lesz alkalmad még, hogy bosszút állj rajta, de ne most. Nem tudsz józanon gondolkodni. Hazaviszünk, és próbálj meg megnyugodni.

HyunJoong lassan kezdett lehiggadni. Mielőtt visszament volt a kocsijához, a földön fekvőhöz szólt, aki élt, de mozdulni nem tudott.

- Ne hidd, hogy ennyivel lezártam a dolgot. Megfizetsz mindenért. Mostantól, minden alkalmat ki fogok használni, hogy megöljelek téged, te mocskos féreg.

DaHye-ék hazáig követték, hogy minden rendben legyen. Senki sem tudott Louis tervéről. Most mindenki azt hiszi, hogy halott vagy.

HyunJoong becsukta az ajtót, és egyenesen a hálóba ment. Lefeküdt az ágyra, és csak rád gondolt. Még mindig nem dolgozta fel a tényt, hogy elveszített.

3 hét telt el. A szerelmed állapota nem változott. Annyit, hogy bejár a cégbe, továbbra is dolgozik az ügyön, de semmi érzelmet, életjelet nem látni az arcán. Nem beszél, csak dolgozik. Minden nap, minden percében te jársz a fejében.

Egyik este Jong In és SangJung elvitték az egyik bárba. Később megérkezett pár lányismerősük is. Végig kint voltak a teraszon. Iszogattak, megpróbáltak életet lehelni bele.

A bár olyan volt, hogy a terasz részén is buliztak. Ott is volt egy kinti bárpult.

- HyunJoong add ki magadból nyugodtan, ezért vagyunk itt veled. –kezdte SangJung.

- Nem, nem akarom. Köszönöm, hogy törődtök velem, de még nem megy. –mondta kedvtelenül.

Kb. egy óra múlva, a többiek elmentek táncolni, csak ő maradt egyedül az asztalnál. Ekkor egy lány kezdett rámászni a barátodra.

- Miért ülsz itt egyedül?  -kérdezte a csaj.

- Nincs kedvem a társasághoz. –válaszolt bunkón.

- Ne legyél ilyen, gyere, menjünk egy nyugisabb helyre. –fogta meg HyunJoong kezét, és már húzta is, de ő kirántotta a karját a lányéból.

- Nehogy azt hidd, hogy elmegyek veled. Másnál próbálkozz, és tűnj innen. –mondta idegesen.

A csaj sértődötten rohant el tőle.

HyunJoongnak nem volt kedve tovább ott maradni. Szólt a többieknek, hogy hazamegy.

Sétálva indult el az egyik parkba. Leült egy padra, csak nézte a vizet. Szomorúan indult el haza az egyik kis utcán keresztül. Hirtelen megállt egy ház előtt, ott sírni kezdett.

Ugyanis az a ház volt, ahol először találkozott veled. Ahol elrabolt, és ahol kezdődött minden köztetek. Bement abba a lakásba, ahol akkor a férfit verték.

Újra lejátszódott benne a történet, majd az is, hogy hazavitt téged, napokig ott tartott, lefeküdtetek és egymásba szeretettek.

Könnyes szemmel hagyta el a helyet, majd hazament.

A napok lassan telnek HyunJoong számára. Nem vagy mellette, minden szomorú, lehangolt. Úgy érzi, soha sem teszi túl magát az ügyön.

Azóta nem találkozott Minhoval. De miután Kang megtudta mi történt, belehúzott az intézkedésekbe. Tudta, hogy HyunJoong össze van omolva, így még jobban sebezhető, és nem annyira profi. Rohamosan tette tönkre a vállalatokat, ölte meg az embereket.

- Louis hol van? –kérdezte DaHye az irodában.

- Nem tudom, az eset óta nem láttuk –mondta Jong In, és félve barátjára pillantott. Nem akarta kimondani a nevedet előtte, sem felhozni a történteket.

- Lehet, hogy egy kicsit elutazott. Neki is nehéz volt megemésztenie. –mondta Seyong szomorúan. Ő is rengeteget szenvedett, hiszen már testvérek voltatok. Nehéz volt elveszítenie.

Megbeszélték a dolgokat, hamarosan újabb akcióba kezdtek.

HyunJoong csak nézett ki az ablakon, hallgatta mit beszélnek körülette. Azon gondolkozott láthat-e még egyszer az életben?