27. Az első alkalom

- Itt az idő. –ennyit mondott miután letette a telefont. Tudtad, mit jelent ez. Elmentél átöltözni, mire kiértél a nappaliba ott volt SangJung, DaHye és Louis.

- Jong In és Seyong az embereivel lent várnak. –mondták.

Elkezdték az egyik táskából a fegyvereket osztani. Neked is adtak egyet, és félve pillantottál a szerelmedre.

- Legyen nálad, ha kellene. Reméljük nem fog. –mondta lágyan neked. Eltetted a felsőd alá.

Lementetek a hátsó parkolóba, ahol már vagy 10 furgon volt. Ideges lettél, mert nem tudtad mi lesz a vége. Senki sem tudhatta.

Elindultatok a helyszínre. Az egyik elhagyatott aluljáróhoz mentetek a folyó mellett. A város szélén, de közel Kang egyik cégéhez. Messzebb álltatok meg, onnantól gyalogoltatok. Vagyis szétváltatok. Te, Jong In meg pár ember a céghez mentetek. HyunJoong, SangJung, DaHye a segédeikkel egyenesen Kangék elébe. Louis, Seyong és a többi ember meg hátulról közelítették meg a pontos helyszínt.

HyunJoong ölelt meg hátulról, mielőtt indultak volna. Szembe fordultál vele, és így álltatok perceken keresztül.

- Tudd, hogy nagyon szeretlek, és mindennél többet jelentesz számomra. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy én is képes vagyok a szerelemre, és hogy kiálltál mellettem. –mormolta a füledbe. Elhúzódtál tőle, és mélyen a szemébe néztél.

- Te vagy a legfontosabb ember számomra. Melletted érzem magam biztonságban. Köszönöm, hogy visszaadtad az érzést, hogy újra bízok az emberekben, és közel engedem őket magamhoz.

Egy utolsó mély, szenvedélyes, szerelmi csókot váltottatok. Nehezen szakadtatok el egymástól. Lassan hátrálni kezdtél, majd Jong Innékkal együtt elmentetek.

A többiek is elindultak a saját feladatukra, közben tartottátok a kapcsolatot egymással, és a céggel is, ha erősítésre lenne szükség.

A ti feladatotok az volt, hogy minél több embert kiiktassatok az épületben, hogy őket ne tudják már hívni. 2 szinttel felettetek volt egy kis kilépő hely. Nem nagy, de ahhoz elég, hogy bejussatok, feltűnés nélkül.

- Tartsatok bakot, én megyek először! –mondtad Jong In, és az emberei úgy tettek, ahogyan mondta. Felmászott az ’erkélyre’, majd mikor látta, hogy minden rendben van, szólt neked, így te is felmásztál. Az emberek sorra jöttek utánatok, de ti azt nem vártátok meg, hanem bentebb mentetek. Ők majd követnek titeket. Egyből öt őr jött felétek, akiket még könnyen elintéztetek. De utána a folyosó két végéről jött az ellenség. Ketten kezdtetek el verekedni, később jött a segítség. Ti ketten tovább mentetek.

Egy emelettel fentebb úgy harminc embert találtatok. Begurítottak közéjük hat altatógázzal töltött bombát, ami pár másodperc alatt földre küldött mindenkit. Négy embert kiküldtetek a kocsikhoz, hogy állítsák meg őket, így nem tudnak elmenni. Úgy láttátok nincs több dolgotok itt, ezért menni készültetek, a többieknek segíteni, de valaki az utatokat állta.

- Máris menni készültök? –kérdezte fél mosollyal.

- Sok a dolgunk. –mondta Jong In.

- Sajnos azzal várnotok kell.

- Hol vannak az embereid?

- Egyedül jöttem, a többit meg már elintéztétek.

- Nehogy azt hidd, hogy ezt el is hisszük. –mondtad.

- Túl jól ismersz, igaz?

- Nem, egyáltalán nem ismerlek. Nem hittem volna, hogy ölni is tudsz. –mondtad cinikusan.

- Én sem, de nem olyan nehéz, mint hittem. –mondta lenézően. Ekkor durrant el az agyad, és egy jól kimért rúgással fejen találtad, majd a mellkasába céloztál.

- Még sem sikerült megtenned, igaz?

Átléptetek rajta, majd rohantatok a többiekhez. Szóltatok közben az embereknek, akik ott maradtak, hogy jöjjenek el onnan.

Mikor odaértetek, csak egy hatalmas verekedést láttatok. Kangot megpillantottad messzebbről. Vérzett a szája, de semmi komolyabb. Hagyta, hogy mások harcoljanak helyette.

Elindultatok SangJungék irányába, ekkor megláttad, hogy az egyik ember egy fegyvert tart a szerelmed felé, akinek ő háttal volt. Ezt DaHye is meglátta és rémülten kiáltott fel.

- HyunJoong! –ordította, de késő volt. HyunJoong hátra nézett, de arra nem volt ideje, hogy lelője a támadóját, aki már épp húzta meg a ravaszt.

Ekkor egy golyó találta szíven az embert, így a földre esett, de előtte meghúzta a ravaszt. SangJung leterítette a földre a barátját, így nem őt hanem az egyik társát találta el a golyó. Rémülve kapták fel a fejüket, és néztek a lövés irányába, hogy ki találta el az alakot.

Te voltál az. Megdermedve álltál, és a pisztolyt még mindig előre tartottad.

Hárman gyorsan odarohantak hozzád, és elráncigáltak az egyik kocsi mögé, így biztonságban voltatok.

- ______ hallasz engem, kicsim mondj valamit! –rázogatott HyunJoong, de még mindig sokkos állapotban voltál.

- Megöltem –nyögted. A szerelmed szorosan magához húzott téged. Te csak egy szót mondogattál: ’megöltem’.

- Sajnálom, ______ sajnálom. Nem akartam, hogy használnod kelljen –kezdte el, de nem engedted, hogy befejezze. Erősen az ajkaira tapadtál.

- Élsz. –lihegted a csók után.

- Igen kicsim, hála neked. De akkor is sajnálom.

- Nem. Ezt kellett tennem, és a lényeg, hogy élsz. –mosolyodtál el. Megkönnyebbülve húzott magához. Soha nem gondoltad volna, hogy elveszed egy ember életét. Most először öltél, de nem érezted súlyosnak, mert olyanért öltél, akit szeretsz.