23. Fél év

Fél év múlva

Sietve rohantak ki az épületből HyunJoongék. Egy kisebb csapat üldözte őket. Rengeteget haladtak előre az üggyel, most is emiatt menekültek. Egy alaksorba futottak, ahol megpihentek egy kicsit. Itt senki sem talál rájuk.

Louis közben visszajött Koreába. Azóta sem beszélt HyunJoongékkal, nem is találkozott velük.

Ma éppen a reptérre ment, ahol egy régi ismerősével találkozott. Egy hang bemondta, hogy a repülőgép sikeresen leszállt, már csak barátját kell megvárnia.

Emberek tömege jött ki a kapun, de még nem érkezett meg az embere.

Egyszer csak egy ismerős alakot látott meg. Hosszú fekete csőnadrágban, magassarkú csizmában, elegáns felsőben lépett ki a kapun, majd mosolyogva Louishoz ment.

- Jó újra látni téged. –mondta a nő.

- Én is örülök neked. Hogy vagy? –kérdezte a testőr, miközben mentek ki a kocsihoz.

- Köszönöm jól, nehéz idő voltak.

- Az biztos, de most mennünk kell. Bemutatlak pár ismerősnek.

Beszálltatok a kocsiba, majd indultak is egy ismeretlen helyre.

SangJung telefonja csörrent meg.

- Szia, hol vagy?....értem….rendben, már is indulunk. –tette le a telefont. –Jong In volt az. Nem messze innen, hátul a kertben van egy teraszos rész. Azt mondta biztonságos, és senki sincs a környéken.

Belegyeztek, hogy az jó hely lesz, amíg nem érkezik meg Jong In. Könnyen megtalálták a helyet. Egy szép, kövekkel kirakott erkély volt. A szélén teli növényekkel, és szép kilátással.

Úgy 10 perce vártak, mikor egy kocsi érkezett meg hozzájuk. Mentek volna, hogy beszálljanak, mivel Jong Int várták, ezért gondolták ő az, de ekkor egy másik ember szállt ki.

- Sziasztok, kell egy fuvar?

- Louis, te mit keresel itt, azóta nem láttunk, hogy…. –itt elharapta a mondatot SangJung.

- Igen tudom, és ne haragudjatok.

- Örülök, hogy itt vagy –erőltetett egy mosolyt magára HyunJoong.

- Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem. Nem akartam feltépni a sebeket. –kért bocsánatot Louis.

- Ami még nem gyógyult be, azt nem lehet feltépni. –mondta komoran HyunJoong.

- Azóta nem felejtetted el _____-t? –kérdezte nyersen Louis, amin a többiek eléggé meglepődtek.

- Soha nem fogom elfelejteni. –mondta HyunJoong határozottan. – Szerinted ez megoldás volt, hogy miután… -állt meg egy kicsit –miután meghalt elvitted, azt sem tudom hova, és eltűnsz fél évre! –tört ki minden belőle.

- Nem, nem megoldás.

- Akkor miért tetted? Igazán megmondhattad volna, hogy hova vitted! –sétált idegesen a korláthoz.

- Itt vagyok. Ide hozott. –szólaltál meg, miután kiszálltál a kocsiból. Ugyanis téged várt Louis a reptéren. Svédországban teljesen rendbe hoztak. Igaz szörnyű hónapokon mentél keresztül, de lábra álltál.

SangJung és DaHye tátott szájjal nézett rád, Louis csak mosolygott. HyunJoong nem mert hátra nézni, félt, hogy csak képzelődik.

Lassan fordult meg, és nézett rád.

- ______? -suttogta halkan.

- Igen édes, én vagyok az, élek. –mondtad, közben a könnyeiddel küszködtél.

A szerelmed odafutott hozzád, és szorosan magához húzott. Belefúrtad a fejedet a nyakába, ahogyan ő a tiedbe. Érezted, hogy forró könnycseppek hullanak rád. Elhúzódott tőled pár centire, majd éhesen az ajkaidra tapadt. Igazi szenvedélyes, érzéki csókot váltottatok.

El sem tudod mondani, mennyire hiányzott, hogy a karjaiba legyél, hogy megcsókoljon, érezd az illatát, a szeretetét.

Hosszú percek után váltatok el egymástól.

- Képzelődök?

- Nem tényleg itt vagyok. Hosszú történet, majd elmeséljük, de mindent Louisnak köszönhetünk.

HyunJoong a megmentődre nézett, aki még mindig mosolygott.

- Köszönöm. –mondta a barátod. Ő csak bólintott egyet.

- Gyerekek ideje mennünk, ha nem akarjátok, hogy rátok támadjanak. –törte meg Louis a csendet. Mindenki belegyezett, majd beültetek a kocsiba, és elindultatok.

Persze te és HyunJoong egymás mellé ültetek. Végig fogtátok egymás kezét, amennyire lehetett összebújtatok. Mostantól semmi nem választhat el egymástól benneteket.

A ti házatokra mentetek, de a többiek azt mondták, majd holnap, megbeszélitek ezt a fél évet, most élvezzétek egymás társaságát.

Ahogy felértetek egymásnak estetek. Éhesen faltátok egymást. Nem csak azt a fél évet pótoltátok be, de a tudat, hogy újra együtt vagytok, és érezhetitek a másikat, mindkettőtöket elöntött vággyal.

Csodálatos éjszakát töltöttetek el együtt. Utána természetesen összebújva beszélgettetek.

- El sem hiszem, hogy itt vagy. –mondta a szerelmed, miközben az oldaladat simogatta.

- Hidd el, mert igaz. Annyira hiányoztál.

- Te is nekem. Nem tudtam elfogadni a tényt, hogy miattam…

- Shhhh, kérlek ne mondd ezt. Nem a te hibád volt. –tetted a szájára az ujjadat.

Hosszú percekig néztétek egymást. Majd egy forró csókban forrtatok össze.

- Szeretlek ______________ -szólított a teljes neveden –mindennél jobban.

- Én is téged, nagyon.

Egymást ölelve aludtatok el. Végre újra együtt.