2012. május 14., hétfő

29. A jövő


Kérdő szemekkel nézett fel rád.
- Igen! Persze, hogy igen! –mondtad ki boldogan. Felhúzta az ujjadra a gyűrűt, majd a nyakába ugrottál. Szorosan öleltétek egymást, régóta nem voltatok ennyire boldogok.

4 év múlva

Messze néztél a távolba az üvegfalon keresztül. Az elmúlt évek történésein gondolkoztál. Hogyan alakult ki a mostani helyzet, miken mentetek keresztül.
Két kar kígyózott át rajtad, és a fejét a válladra tette.
- Min gondolkoztál édesem? –kérdezte miközben simogatott.
- Csak a múlton, rajtunk. –fordultál szembe vele.
- Életem legjobb döntése volt, hogy akkor nem öltelek meg. –mondta nevetve.
- Igen, ennek én is örülök.
Édes, lágy csókot váltottatok. Ekkor dübörgést hallottatok, amik felétek közeledtek.
- Anya, anya! Kimehetünk SangJung bácsival? –jött oda a lányotok Mia és a fiatok JongSuk.
Mia három éves, JongSuk fél évvel idősebb. Ekkor ért oda az említett személy is.
- Szóval gyerekek, akkor megyünk játszani?
- Menjetek nyugodtan, de SangJung vigyázz rájuk! –mondtad.
A gyerekek nevetve rohantak ki az udvarra. Te csak mosolyogva nézted őket.
HyunJoong megint átölelt hátulról.
- Nagyon szeretlek. –suttogta a füledbe.
- Én is téged.
- 5 éve raboltalak el. Mi lenne, ha most is elrabolnálak? –kérdezte kajánul vigyorogva.
- Nem is tudom. –kezdted húzni a háló felé. Felkapott az ölébe, és így vitt téged, miközben az ajkaidra tapadt, és édesen ízlelgette őket.
Miután beértetek a szobába, a lábával becsukta az ajtót. Így éltetek boldog házasságban, a gyerekeitekkel együtt. A fekete dolgokat teljes mértékben felhagyták. Most már csak egymásért éltek.

28. Ki lett a győztes?


Együtt mentetek vissza a nagy tömegbe. Nagyon jól küzdöttetek. Úgy 10 perccel később HyunJoong és Kang került össze.
- Elérkezett a pillanat. –mondta ördögien mosolyogva.
- Az a bizonyos nap óta vártam erre.
- Akkor mi lesz? Add ki a dühödet! –majd verekedni kezdtek. Mindketten kiválóak voltak harcművészetben. Nem értetted milyen napról beszéltek. Biztos valami régi dolog lehet, és ami miatt HyunJoong megutálta Kangot, ha nem mondta el. Megpillantottad magad mögött Minhot. Dühös arckifejezéssel közeledett feléd.
- Nem volt elég, amit bent kaptál? –kérdezted gúnyosan.
- Meglátjuk, itt milyen jó vagy. –hatalmas erővel indult neked. Nem sajnáltad, anyait, apait beleadtál ebbe a küzdelembe. Nem érdekelt, hogy ismerősöd, jó barátod, hogy mennyire közel állt hozzád. Lelőtt, és teljesen megváltozott. A hatalom átmosta az agyát.
Minden feszültséget kiadtatok magatokból, míg küzdöttetek.
Közben HyunJoong és Kang is erőteljesen harcoltak. A többiek direkt nem avatkoztak bele ebbe a két harcba. Tudták, hogy ezt egymás között kell elintéznetek. Ők a többi emberrel foglalkoztak.
- Ennyire vagy képes? –kérdezte nevetve Kang, mikor HyunJoong egy rúgással hátralökte, így ő neki esett a korlátnak.
- Fogalmad sincs arról, mire vagyok képes. –sziszegte HyunJoong.
- Az apád is ezt mondta akkor. És nézd meg mi lett a vége. –mondta. El akarta érni, hogy HyunJoong annyira felhúzza magát, hogy képtelen legyen győzni.
Ugyanis ez az utálat akkor kezdődött kettőjük között, mikor hat éve nyáron, Kang megölte HyunJoong apját. Akkor még ketten dolgoztak az egyik vállalatnál, és HyunJoong apja túl sokat tudott. A főnök nagyon jó barátja volt, így sokan féltékenykedtek rá. Nem volt más választás, el kellett törölni. Kang ezt egy pillanat megtette, méghozzá HyunJoong szeme láttára. Ő azóta akar bosszút állni az apja haláláért.
Kang azért gyűlöli HyunJoongot, mert miután az apját megölte, Kang gyorsan hatalmi pozícióba került. Ugyanolyan szívtelen volt, mint most. Pár hónappal a halál után, Joong nagyon sokszor keresztbe tett neki, amit ő nem nézett jó szemmel.
Elkapni sose tudta, de egyszer elfogta. Akkor mentette meg őt SangJung és DaHye, majd hozzájuk csapódott.
- Elhiszem, hogy féltékeny voltál az apámra. Mindenben jobb volt, mint te. –mondta HyunJoong.
- Jobb? Ne nevettess! Egy senki volt.
- Akkor miért volt magasabb pozícióban, mint te? Miért szerették többen, mint téged? Az anyám miért őt választotta helyetted? Mert egy szívtelen senki vagy. –mondta halál nyugodtan.
- Ez nem igaz! –háborodott volna fel Kang, de HyunJoong közbevágott.
- Dehogynem! Azt hiszed, ha megfélemlíted az embereket, azzal tiszteletet és hatalmat nyersz? Tévedsz! Mindenki ellened van, csak te ezt nem veszed észre. –ekkor már Kang majdnem felrobbant a dühtől.
- Fogd be azonnal! –ordibálta.
- Fáj az igazság Kang? –kérdezte HyunJoong ördögien mosolyogva.
Kang eszeveszettül ment neki a barátodnak. Annyira ideges volt, hogy nem tudott rendesen gondolkodni. Egy nagy ütéssel eltávolodtak egymástól, majd a földre estek. Gyorsan felálltak, hirtelen Kang pisztolyt rántott.
- Úgy végzed, mint az apád, te senkiházi! –ekkor találta szíven a golyó. Kiesett a kezéből a fegyver, és térdre esett.
- Igen úgy végzem. Rendes emberként, aki megtalálta a legfontosabb dolgot az életében. Többre nincs szükségem. Ahogy neki se volt. –mondta le neki, majd Kang halottan esett össze.
Csönd lett úrrá a helyen. Mindenki tátott szájjal figyelt, hogy a legnagyobb maffiózó meghalt.
Minhoban a vér is megfagyott.
- Te szemét! –tört ki belőle, és le akarta lőni HyunJoongot hátulról, de te leütötted.
- Már nagyon idegesített. –mondtad megkönnyebbülten.
Az embereitek elfogták az ellenség tagjait, majd elvitték őket, Minhoval együtt.
- Ma már kétszer mentettél meg. –húzott magához HyunJoong.
- Mi más dolga lenne egy fogolynak?
Nevetve csókoltátok meg egymást. Közben a többiek is odajöttek hozzátok.
- Vége van. –jelentette ki SangJung.
- Dehogy van! Csak most kezdődik egy újabb. –mondta boldogan a szerelmed, majd rád nézett.
- Én tényleg sajnálom, hogy ölnöd kellett. Ugye jól vagy? –kérdezte HyuJoong, míg összebújva mentetek a kocsikhoz.
- Jól vagyok. Kicsit lesokkolt, de érted bármikor megtettem volna.
- Köszönöm –éhesen tapadt az ajkaidra.
Már otthon voltatok. Egy kis ünneplés után beszélgettetek az ágyban.
- Jut is eszembe, a múltkor azt mondtad, hogy kérdezni akarsz valamit. –mondtad míg egymást öleltétek.
- Igen, így van. –felpattant, átment hozzád, majd megállt az ágy mellett. Te is felkeltél, és szembe álltál vele.
- Szóval, nem tudom eléggé elmondani mennyire szeretlek. Amit ma tettél, az csak még jobban megerősítette, mit is akarok. Ezért is teszem fel most a kérdést. ________________, hozzám jönnél feleségül?

2012. május 13., vasárnap

27. Az első alkalom


- Itt az idő. –ennyit mondott miután letette a telefont. Tudtad, mit jelent ez. Elmentél átöltözni, mire kiértél a nappaliba ott volt SangJung, DaHye és Louis.
- Jong In és Seyong az embereivel lent várnak. –mondták.
Elkezdték az egyik táskából a fegyvereket osztani. Neked is adtak egyet, és félve pillantottál a szerelmedre.
- Legyen nálad, ha kellene. Reméljük nem fog. –mondta lágyan neked. Eltetted a felsőd alá.
Lementetek a hátsó parkolóba, ahol már vagy 10 furgon volt. Ideges lettél, mert nem tudtad mi lesz a vége. Senki sem tudhatta.
Elindultatok a helyszínre. Az egyik elhagyatott aluljáróhoz mentetek a folyó mellett. A város szélén, de közel Kang egyik cégéhez. Messzebb álltatok meg, onnantól gyalogoltatok. Vagyis szétváltatok. Te, Jong In meg pár ember a céghez mentetek. HyunJoong, SangJung, DaHye a segédeikkel egyenesen Kangék elébe. Louis, Seyong és a többi ember meg hátulról közelítették meg a pontos helyszínt.
HyunJoong ölelt meg hátulról, mielőtt indultak volna. Szembe fordultál vele, és így álltatok perceken keresztül.
- Tudd, hogy nagyon szeretlek, és mindennél többet jelentesz számomra. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy én is képes vagyok a szerelemre, és hogy kiálltál mellettem. –mormolta a füledbe. Elhúzódtál tőle, és mélyen a szemébe néztél.
- Te vagy a legfontosabb ember számomra. Melletted érzem magam biztonságban. Köszönöm, hogy visszaadtad az érzést, hogy újra bízok az emberekben, és közel engedem őket magamhoz.
Egy utolsó mély, szenvedélyes, szerelmi csókot váltottatok. Nehezen szakadtatok el egymástól. Lassan hátrálni kezdtél, majd Jong Innékkal együtt elmentetek.
A többiek is elindultak a saját feladatukra, közben tartottátok a kapcsolatot egymással, és a céggel is, ha erősítésre lenne szükség.
A ti feladatotok az volt, hogy minél több embert kiiktassatok az épületben, hogy őket ne tudják már hívni. 2 szinttel felettetek volt egy kis kilépő hely. Nem nagy, de ahhoz elég, hogy bejussatok, feltűnés nélkül.
- Tartsatok bakot, én megyek először! –mondtad Jong In, és az emberei úgy tettek, ahogyan mondta. Felmászott az ’erkélyre’, majd mikor látta, hogy minden rendben van, szólt neked, így te is felmásztál. Az emberek sorra jöttek utánatok, de ti azt nem vártátok meg, hanem bentebb mentetek. Ők majd követnek titeket. Egyből öt őr jött felétek, akiket még könnyen elintéztetek. De utána a folyosó két végéről jött az ellenség. Ketten kezdtetek el verekedni, később jött a segítség. Ti ketten tovább mentetek.
Egy emelettel fentebb úgy harminc embert találtatok. Begurítottak közéjük hat altatógázzal töltött bombát, ami pár másodperc alatt földre küldött mindenkit. Négy embert kiküldtetek a kocsikhoz, hogy állítsák meg őket, így nem tudnak elmenni. Úgy láttátok nincs több dolgotok itt, ezért menni készültetek, a többieknek segíteni, de valaki az utatokat állta.
- Máris menni készültök? –kérdezte fél mosollyal.
- Sok a dolgunk. –mondta Jong In.
- Sajnos azzal várnotok kell.
- Hol vannak az embereid?
- Egyedül jöttem, a többit meg már elintéztétek.
- Nehogy azt hidd, hogy ezt el is hisszük. –mondtad.
- Túl jól ismersz, igaz?
- Nem, egyáltalán nem ismerlek. Nem hittem volna, hogy ölni is tudsz. –mondtad cinikusan.
- Én sem, de nem olyan nehéz, mint hittem. –mondta lenézően. Ekkor durrant el az agyad, és egy jól kimért rúgással fejen találtad, majd a mellkasába céloztál.
- Még sem sikerült megtenned, igaz?
Átléptetek rajta, majd rohantatok a többiekhez. Szóltatok közben az embereknek, akik ott maradtak, hogy jöjjenek el onnan.
Mikor odaértetek, csak egy hatalmas verekedést láttatok. Kangot megpillantottad messzebbről. Vérzett a szája, de semmi komolyabb. Hagyta, hogy mások harcoljanak helyette.
Elindultatok SangJungék irányába, ekkor megláttad, hogy az egyik ember egy fegyvert tart a szerelmed felé, akinek ő háttal volt. Ezt DaHye is meglátta és rémülten kiáltott fel.
- HyunJoong! –ordította, de késő volt. HyunJoong hátra nézett, de arra nem volt ideje, hogy lelője a támadóját, aki már épp húzta meg a ravaszt.
Ekkor egy golyó találta szíven az embert, így a földre esett, de előtte meghúzta a ravaszt. SangJung leterítette a földre a barátját, így nem őt hanem az egyik társát találta el a golyó. Rémülve kapták fel a fejüket, és néztek a lövés irányába, hogy ki találta el az alakot.
Te voltál az. Megdermedve álltál, és a pisztolyt még mindig előre tartottad.
Hárman gyorsan odarohantak hozzád, és elráncigáltak az egyik kocsi mögé, így biztonságban voltatok.
- ______ hallasz engem, kicsim mondj valamit! –rázogatott HyunJoong, de még mindig sokkos állapotban voltál.
- Megöltem –nyögted. A szerelmed szorosan magához húzott téged. Te csak egy szót mondogattál: ’megöltem’.
- Sajnálom, ______ sajnálom. Nem akartam, hogy használnod kelljen –kezdte el, de nem engedted, hogy befejezze. Erősen az ajkaira tapadtál.
- Élsz. –lihegted a csók után.
- Igen kicsim, hála neked. De akkor is sajnálom.
- Nem. Ezt kellett tennem, és a lényeg, hogy élsz. –mosolyodtál el. Megkönnyebbülve húzott magához. Soha nem gondoltad volna, hogy elveszed egy ember életét. Most először öltél, de nem érezted súlyosnak, mert olyanért öltél, akit szeretsz.

26. Érzelmek


Pár nap múlva, éppen a cégnél beszéltétek meg a további lépéseket.
- Mekkora baj lesz abból, hogy Minho tud _____-ról/ről? –kérdezte Seyong.
- Nem hiszem, hogy nagy gond lenne. Úgyis kiderült volna. Az már más kérdés, Kang mit szól hozzá?
- Lassan rájön, hogy együtt vagytok. Hacsak Minho nem mondta már el. –mondta DaHye rátok nézve.
- Nem, nem hiszem, hogy elmondta volna. –mondtad.
- Mindegy, de készülj, mostantól te leszel a főcélpont mindenki számára. –mondta Jong In.
- Tudom, de nem félek. Ennek is el kellett jönnie.
- Azért mindig legyen, aki melletted van. –mondta HyunJoong.
- Szerintem menjünk, ha bármi lesz, hívjuk egymást. –mondta végül SangJung.
Mindenki beleegyezett, majd elmentek a dolgaikra. Vészesen éreztétek a napot, amikor minden eldől. Mindennek vége lesz, lezárul egy korszak és egy új kezdődik. Valaki el fog bukni, a kérdés az lesz, kicsoda?
- Szeretnék mutatni neked valamit. –mondtad, amíg a kocsihoz mentetek.
- Micsodát?
- Majd meglátod. –HyunJoong beleegyezett, te beültél a kormány mögé, és elindultatok. Hosszú ideje mentek, mikor végre megérkeztetek.
Kiszálltatok, majd te egyből a kövekhez mentél, a ’szakadék’ széléhez. Ez volt az a hely, amit senki nem ismert rajtad kívül. Egy kisebb magaslaton volt, Szöul felett. Egy csöndes, elvarázsolt hely. Kiskorodban találtál rá, szerettél ide jönni, mert senki nem zavart meg.
Úgy érezted itt az idő, hogy megmutasd HyunJoongnak.
Ő is lassan mögéd ment, majd megállt tőled pár méterre.
- Itt volnánk –mondtad, majd szembe fordultál vele.
- Hol vagyunk?
- Ez az a hely, ahova kisgyerekként rengeteget jártam. Itt mindig egyedül lehettem. És ez az a hely, amit senki nem ismer rajtam kívül. Se Louis, se Seyong, senki. De úgy gondoltam, hogy itt az idő, és neked megmutatom. –mondtad végig a szemébe nézve.
Elmosolyodott, majd odament hozzád, és magához húzott. Hosszú perceken keresztül csak öleltétek egymást.
- Köszönöm, hogy bízol bennem –mondta, de nem engedett el.
- Persze, hogy bízok. Szeretlek HunJoong, teljes szívemből. –elhúzódtál tőle, míg mondtad, mert látni akartad az arcát.
- Én is szeretlek ______, te vagy a mindenem.
Hosszú, édes, szerelmes csókban forrtatok össze. Valahogy éreztétek mindketten, hogy most minden időt ki kell használni, hiszen kitudja mi lesz a vége.
HyunJoong leült a sziklára, téged az ölébe húzott, és így ölelkezve néztétek a várost.
Napok kérdése, és minden megváltozik. Nem bízhattok semmit a véletlenre, most minden érzelmet, szeretet átadtok a másiknak.
Otthon folytattátok a ’szeretet átadást’. Így egy csodálatos estét töltöttetek el együtt. Szorosan összebújva aludtok el.
Most érezted igazán, hogy ő a tökéletes. Az ember, aki mellett biztonságban vagy, akármilyen dolgokban is van benne. Aki teljes szívéből szeret téged, és te viszont szereted. Aki mellett le tudod élni az életedet.
Nem egy szokványos kapcsolatotok van az biztos. Egy elrablásból, egy életen áttartó szerelem lett. Sok akadályon, nehézségen, kalandon mentetek keresztül. És még megannyi dolog van hátra. De semmi nem érdekel, mert vele lehetsz.
Másnap mikor felébredtél, ő már fent volt, és téged nézett.
- Jó reggelt szerelmem. –mondta, majd megcsókolt lágyan.
- Jó reggelt. Hogy-hogy itt vagy?
- Nem tudtalak itt hagyni, ezért megvártam, míg felkelsz.
- Ígérj meg nekem valamit! -kezdtél bele hirtelen.
- Micsodát?
- Bármi történjen, majd azon a napon, nem teszel semmi hülyeséget sem magaddal.
- Nem fog semmi sem történni
- Tudom –vágtál a szavába –De ha úgy alakulna.
- Ígérem. Ahogy azt is, hogy minden áron megvédelek, és nem engedem, hogy még egyszer elvegyenek tőlem.
- Nem fognak, és köszönöm.
Szenvedélyesen csókoltátok egymást. Közben feléd keveredett, és szorosan ölelt magához. Végig húztad a kezedet a hátán, ami miatt belesóhajtott a csókba.
- Az összecsapás után egy fontos dolgot szeretnék, majd mondani neked. De csakis utána. –mondta a csók után.
- Rendben.
Felkeltetek, kimentetek a konyhába reggelizni. Mindenki napja feszült volt, hiszen senki sem tudta, mikor kezdődik.
Az a tudat megnyugtatott, hogy apukádat nem bántják. Négy nap múlva jön haza. Addig, ha minden igaz túl lesztek a megmérettetésen.
Egyik délután a kanapén feküdtetek, mikor megszólalt a telefonod.
- Szia Louis, mi a helyzet?.... Értem… ez nagyszerű…. Rendben, megmondom neki….igen, köszönjük… oké, szia!
- Mit mondott? –kérdezte a barátod, míg a karodat simogatta.
- A régi barátait összehívta, szintén testőrök. Segítenek, majd amiben kell.
- Ez jó. Nagyon sok minden van, amit Louisnak köszönhetünk.
- Utána megháláljuk neki.
Ekkor csörrent meg HyunJoong telefonja. Összenéztetek, majd felvette.

2012. május 12., szombat

25. Te?


- Remélem nem bánod, hogy egy taggal csökkenni fog a családi létszám? –kérdezte Kang.
Ránéztél SangJungra, majd HyunJoongra, mindketten bólintottak, így te is.
- Nem, egyáltalán nem bánom. És tudod miért, mert nem lesz így.
Ekkor hátraütötted a fejedet, kiverted a kezéből a kést, majd a földre nyomtad. A többiek a fegyveres embereket szerelték le. Megködözted Kangot, a többiek leütötték az őröket.
- Azt hiszitek ezzel megtudtok állítani? Felejtsétek el, mind meg fogtok halni. –mondta, de beragasztottad a száját, majd ott hagytátok.
Megakadályoztátok a mai, terjeszkedését Kínában. Te lemaradtál tőlük, mert elintézted még Kangot. Indultatok ki az épületből, de elállták az utatokat.
- Ne ilyen gyorsan. –mondta Minho az embereivel.
- Újra találkozunk? –mondta gúnyosan HyunJoong.
- Csak nem hiányoztam neked? Nagyon hiányzik neked _____?
- Igen neki hiányoztam, és neked? –mondtad mögüle.
Ijedten megfordult, és nem hitt a szemének.
- Te? Hogy-hogy…itt vagy? –döbbent le Minho.
- Valamit elfelejtettem fél éve. Jöttem bepótolni. –ekkor egy jó, emberest adtál neki egyenesen a képébe. –Igen, ezt akkor meg kellett volna tennem.
Hatalmas verekedés kezdődött el. Felszabadultan láttátok el az ellenség baját. Nagyon jól esett neked ez a 'feszültség levezetés'.
- Kis lány te rengeteg meglepetést okozol nekünk. –karolt át SangJung, mikor végeztetek, és mentetek ki a kocsikhoz.
- Hát csak, hogy ne unatkozzatok.
HyunJoong megfogta a kezedet hátulról, és magához húzott.
- Szeretlek, te vagy a tökéletes ember számomra.
- Én is szeretlek, és nem tudnék nálad jobbat elképzelni. –szenvedélyesen tapadtatok egymás ajkaira.
- Ti sosem bírjátok ki igaz? –kérdezte SangJung.
- Gyere ide akkor te is. –mondta viccesen DaHye, majd magához húzta a férjét.
Így két pár adta ki érzelmeit egyszerre, Louis csak kuncogott magában.
- Gyertek szerelmesek, menjünk innen, ahol nyugodtan tudjátok folytatni –mondta, majd mindenki követte.

Másnap elmentél apukádhoz, hogy beszélj vele.
- Szia apu, zavarok? –mentél be hozzá boldogan.
- Szia kicsim, hogy zavarnál? Gyere csak.
Megöleltétek egymást, majd leültél az asztala szembeni székre.
- Mi járatban vagy itt az irodámban? Csak nincs gond? –kérdezte aggódóan.
- Dehogy nincs. Csak szerettem volna veled beszélni.
- Miről kicsim?
- Szeretném, ha elmennél egy kis időre nyaralni.
- Mi? Miért?
- Rengeteg dolgozol mostanában, pihenned kell.
- Kicsim teljesen jól vagyok, és most nem mehetek el.
- Apa kérlek, tényleg jól jönne neked egy utazás.
- Honnan jött ez a hirtelen aggódás?
- Ne csináld úgy, mintha sosem aggódtam volna érted. –háborodtál fel.
- Nem úgy értettem. De, ha ezt szeretnéd….
- Igen ezt! Nekem is jól esett az a kirándulás Louisszal, neked is jól jönne.
- Rendben, 2 nap múlva elmegyek egy időre a Japán nyaralónkhoz. Így jó?
- Igen, köszönöm.
Még egyszer megöleltétek egymást, majd eljöttél.
Persze az igazi ok nem az volt, hogy pihenjen. Szeretted volna, ha elmegy egy időre Kang közeléből, amíg ti elintézitek ezt az egész ügyet.
2 nappal később te vitted ki a reptérre apukádat. Meg akartál bizonyosodni róla, hogy tényleg elmegy.
Miután felszállt a gépe, hazamentél. A barátod éppen a laptopján dolgozott a szobátokban, az ágyon.
- Szia kicsim, elment apukád?
- Igen, szerencsére egy időre távol tudom innen tartani. –ültél le mellé egy nagy sóhaj kíséretében.
- Mi a baj _____? –kitette az öléből a gépet, és téged húzott oda.
- Féltem aput. Nem akarom, hogy baja essen.
- Semmi bántódás nem fogja érni, ezt megígérem. Bár, azt is megígértem, hogy téged sem fognak bántani.
- Shhh –tetted a szájára az ujjadat –én jól vagyok, azt a pár hónapot meg elfelejtjük.
- Annyira szeretlek, senki sem vehet el tőlem.
- Én is szeretlek, és soha nem hagyjuk el egymást.
Forró csókban olvadtatok össze. Óvatosan ledöntött az ágyra, majd rád feküdt. Szépen megszabadítottátok egymást a ruháitoktól, majd egy határozott mozdulattal hatolt beléd.
Nem kellett sok, hogy elélvezzetek.
Pár lökéssel később el is értétek mindketten.
- Ahh HyunJoong, szeretlek –nyögted, ahogy kezdődött az orgazmusod.
- Én is téged. –nyögte ő is, majd megcsókolt.
Hátulról átölelt, és így a hasadat simogatva aludtatok el.

24. Ki vagy te?


5 nap telt el amióta visszajöttél. Azóta elválaszthatatlanok voltatok HyunJoonggal. Elmentél apukád házához, hogy köszönj az otthoniaknak. Azt hazudták nekik, hogy Louisszal egy kis utazásra mentetek, majd te meglátogattad a barátaidat Amerikában.
Senki nem tudja, hogy élsz csak a csapat tagjai.
Egyik délután nálatok pihentetek. SangJung, DaHye, Louis és ti. Ekkor egy váratlan telefont kapott szerelmed.
- Halo….most?.....vigyél oda két kocsit, mi is megyünk….ne őt ne hozd magaddal!
- Kivel beszéltél?
- Jong Innal. Meg van a Kang központja, azonnal odamegyünk. Az emberei ma fognak Kínába menni, hogy ott betörjenek. Ha azt megállítjuk, mi leszünk előnyben.
Mindenki felpattant, és indulni készültetek.
- _____ itt maradsz Louisszal! –mondta a barátod, és megfogta a kezedet.
- Mi? Nem! Veletek megyek!
- Kérlek. Nem bírnám ki, ha újra át kell élnem, mint akkor. –mondta szomorúan.
- Nem fogod átélni, nem lesz bajom. De ne hidd, hogy hagylak egyedül elmenni. –közelebb mentél és megcsókoltad. Egyből átfonta a kezeit a derekadon, így elmélyítve azt.
- Srácok örülünk, hogy _____ visszajött, és hogy együtt lehettek, de indulni kéne. –mondta nevetve SangJung.
Elváltatok egymástól mosolyogva, majd indultatok. Te és Louis mentetek egy kocsival, a többiek pedig egy másikkal.
Mikor megérkeztetek ott is szétválva indultatok el. Ők egyből az épülethez mentek, ti először a kinti őröket intéztétek el.

*HyunJoongék*

Óvatosan lopakodtak a parkolón keresztül a bejárathoz. Rengeteg kis furgon állt kint, tudták, hogy a legjobb embereit küldi Kínába, így nem lesz könnyű dolguk. Az egyik furgon mögül egy kb. 8 személyes csapat lépett elő, és mentek neki a barátaidnak. Könnyen leverték, de nem vették észre, hogy mögöttük jön kettő fegyveres alak.
Te pont ekkor értél oda hozzájuk, így könnyen leszerelted őket. Ezt meghallva egyből megfordultak és nagy szemekkel néztek rád, ahogy leverted a két alakot.
- Te nagyon tudsz –mondta csodálkozva SangJung.
- Mindenben tökéletes. –mondta elégedetten HyunJoong majd magához húzott, de most csak egy kis csók lett belőle, nehogy megint rátok szóljanak. Louis is csatlakozott hozzátok, így együtt mentetek be az ajtón. Kihaltnak tűnt az épület, de persze tudtátok, hogy rengeteg ember van itt.
Elindultatok az egyik folyosón, majd az egyik teremben megpillantottatok úgy 30 embert. Odaosontatok gyorsan kettő gázbombát bedobtatok, majd rájuk zártátok az ajtót. Pár óra elaludtak tőle, ami elég volt, hogy a ti csapatotok emberei elvigyék őket. Már hívtátok is Seyongot, aki jön egy kisebb furgonnal, majd ő elviszi a ti hadiszállásotokra.
Tovább mentetek az emeletekre. A vezérlő termet kerestétek, hogy a kamerák ne tudjanak titeket észrevenni.
Meg is találtátok a harmadik emeleten, bent volt négy férfi. Leütöttétek őket, megkötöztétek, a kamerákat meg kikapcsoltátok, ahogyan a hangszórókat is.
El kellett jutnotok Kang irodájába, és onnan lefújni az akciójukat. Azonban az egyik teremben csapdába estetek.
- Régóta vártam ezt a találkozást. –mondta Kang. Mellette úgy 10 emberével, akik mind fegyvert fogtak rátok.
- Mi nem annyira örülünk. –mondta DaHye.
- Ugyan ne legyetek ilyenek. Játszunk egy kicsit. Látom, új tagok is vannak –nézett rád és Louisra. –Bemutatnátok nekem őket?
- Nincs szükség bemutatásra, nem rád tartoznak. –mondta HyunJoong.
Kang feléd biccentett, majd az emberei megragadtak és kirántottak a többiek közül. Odalöktek hozzá, akik szorosan tartott téged.
- Hogy hívnak aranyom?
- Ne érdekeljen.
- Látom nem adod meg magad könnyen. Nézzük tudok-e rád hatni?
Ekkor megfordított, így háttal voltál neki, és egy kést szorítod a torkodhoz.
HyunJoong megfeszült, és rémületet láttál az arcán.
- Szóval, hogy hívnak? És ne hazudj! –ránéztél DaHyére, aki bólintott egyet.
- ______ vagyok.
- _______? Ismerős a neved? Áhh rájöttem. Az apád a kormánynál dolgozik, igen, őt most akartam kiiktatni.

2012. május 11., péntek

23. Fél év


Fél év múlva

Sietve rohantak ki az épületből HyunJoongék. Egy kisebb csapat üldözte őket. Rengeteget haladtak előre az üggyel, most is emiatt menekültek. Egy alaksorba futottak, ahol megpihentek egy kicsit. Itt senki sem talál rájuk.

Louis közben visszajött Koreába. Azóta sem beszélt HyunJoongékkal, nem is találkozott velük.
Ma éppen a reptérre ment, ahol egy régi ismerősével találkozott. Egy hang bemondta, hogy a repülőgép sikeresen leszállt, már csak barátját kell megvárnia.
Emberek tömege jött ki a kapun, de még nem érkezett meg az embere.
Egyszer csak egy ismerős alakot látott meg. Hosszú fekete csőnadrágban, magassarkú csizmában, elegáns felsőben lépett ki a kapun, majd mosolyogva Louishoz ment.
- Jó újra látni téged. –mondta a nő.
- Én is örülök neked. Hogy vagy? –kérdezte a testőr, miközben mentek ki a kocsihoz.
- Köszönöm jól, nehéz idő voltak.
- Az biztos, de most mennünk kell. Bemutatlak pár ismerősnek.
Beszálltatok a kocsiba, majd indultak is egy ismeretlen helyre.

SangJung telefonja csörrent meg.
- Szia, hol vagy?....értem….rendben, már is indulunk. –tette le a telefont. –Jong In volt az. Nem messze innen, hátul a kertben van egy teraszos rész. Azt mondta biztonságos, és senki sincs a környéken.
Belegyeztek, hogy az jó hely lesz, amíg nem érkezik meg Jong In. Könnyen megtalálták a helyet. Egy szép, kövekkel kirakott erkély volt. A szélén teli növényekkel, és szép kilátással.
Úgy 10 perce vártak, mikor egy kocsi érkezett meg hozzájuk. Mentek volna, hogy beszálljanak, mivel Jong Int várták, ezért gondolták ő az, de ekkor egy másik ember szállt ki.
- Sziasztok, kell egy fuvar?
- Louis, te mit keresel itt, azóta nem láttunk, hogy…. –itt elharapta a mondatot SangJung.
- Igen tudom, és ne haragudjatok.
- Örülök, hogy itt vagy –erőltetett egy mosolyt magára HyunJoong.
- Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem. Nem akartam feltépni a sebeket. –kért bocsánatot Louis.
- Ami még nem gyógyult be, azt nem lehet feltépni. –mondta komoran HyunJoong.
- Azóta nem felejtetted el _____-t? –kérdezte nyersen Louis, amin a többiek eléggé meglepődtek.
- Soha nem fogom elfelejteni. –mondta HyunJoong határozottan. – Szerinted ez megoldás volt, hogy miután… -állt meg egy kicsit –miután meghalt elvitted, azt sem tudom hova, és eltűnsz fél évre! –tört ki minden belőle.
- Nem, nem megoldás.
- Akkor miért tetted? Igazán megmondhattad volna, hogy hova vitted! –sétált idegesen a korláthoz.
- Itt vagyok. Ide hozott. –szólaltál meg, miután kiszálltál a kocsiból. Ugyanis téged várt Louis a reptéren. Svédországban teljesen rendbe hoztak. Igaz szörnyű hónapokon mentél keresztül, de lábra álltál.
SangJung és DaHye tátott szájjal nézett rád, Louis csak mosolygott. HyunJoong nem mert hátra nézni, félt, hogy csak képzelődik.
Lassan fordult meg, és nézett rád.
- ______? -suttogta halkan.
- Igen édes, én vagyok az, élek. –mondtad, közben a könnyeiddel küszködtél.
A szerelmed odafutott hozzád, és szorosan magához húzott. Belefúrtad a fejedet a nyakába, ahogyan ő a tiedbe. Érezted, hogy forró könnycseppek hullanak rád. Elhúzódott tőled pár centire, majd éhesen az ajkaidra tapadt. Igazi szenvedélyes, érzéki csókot váltottatok.
El sem tudod mondani, mennyire hiányzott, hogy a karjaiba legyél, hogy megcsókoljon, érezd az illatát, a szeretetét.
Hosszú percek után váltatok el egymástól.
- Képzelődök?
- Nem tényleg itt vagyok. Hosszú történet, majd elmeséljük, de mindent Louisnak köszönhetünk.
HyunJoong a megmentődre nézett, aki még mindig mosolygott.
- Köszönöm. –mondta a barátod. Ő csak bólintott egyet.
- Gyerekek ideje mennünk, ha nem akarjátok, hogy rátok támadjanak. –törte meg Louis a csendet. Mindenki belegyezett, majd beültetek a kocsiba, és elindultatok.
Persze te és HyunJoong egymás mellé ültetek. Végig fogtátok egymás kezét, amennyire lehetett összebújtatok. Mostantól semmi nem választhat el egymástól benneteket.
A ti házatokra mentetek, de a többiek azt mondták, majd holnap, megbeszélitek ezt a fél évet, most élvezzétek egymás társaságát.
Ahogy felértetek egymásnak estetek. Éhesen faltátok egymást. Nem csak azt a fél évet pótoltátok be, de a tudat, hogy újra együtt vagytok, és érezhetitek a másikat, mindkettőtöket elöntött vággyal.
Csodálatos éjszakát töltöttetek el együtt. Utána természetesen összebújva beszélgettetek.
- El sem hiszem, hogy itt vagy. –mondta a szerelmed, miközben az oldaladat simogatta.
- Hidd el, mert igaz. Annyira hiányoztál.
- Te is nekem. Nem tudtam elfogadni a tényt, hogy miattam…
- Shhhh, kérlek ne mondd ezt. Nem a te hibád volt. –tetted a szájára az ujjadat.
Hosszú percekig néztétek egymást. Majd egy forró csókban forrtatok össze.
- Szeretlek ______________ -szólított a teljes neveden –mindennél jobban.
- Én is téged, nagyon.
Egymást ölelve aludtatok el. Végre újra együtt.


22. Szenvedés


Téged azonnal vittek Svájcba. Az állapotod nagyon válságos, ezért folyamatosan adnak vért, hogy kibírd az utat.
Közben HyunJoong, ahogy DaHye-ék megmondták, Minhohoz ment, hogy bosszút álljon rajta. Útközben megtalálta őket ezért szorosan melléjük ment, és egyre jobban közeledett hozzájuk, hogy menjenek le az útról. Miután ezt nem tették meg, még dühösebb lett és a kocsi hátuljába ment, csak annyira, hogy megálljon. Óriási fékezések között az autó megállt, keresztbe az úton.
HyunJoong kipattant a kocsiból, és kiráncigálta Minhot, majd ledobta az útra. Az őrök azonnal megindultak a barátod felé, de ekkor megérkezett SangJung és DaHye, akik elintézték az ellenséget.
Joong teljes erejéből kezdte verni a földön fekvőt, minden fájdalmát kiadva ezzel. A végén SangJung szedte le róla, mert képes volt halálra verni.
- Állj le! –mondta SagJung.
- Nem! Megérdemli a fájdalmat! –ordított a szerelmed, és megpróbált kitörni a másik karjaiból. Ekkor szaladt oda DaHye, megfogta a barátod arcát, és mélyen a szemébe mondta.
- Figyelj rám egy kicsit. Tudom, mit érzel most, hidd el megértem. De ezzel nem oldasz meg semmit! Lesz alkalmad még, hogy bosszút állj rajta, de ne most. Nem tudsz józanon gondolkodni. Hazaviszünk, és próbálj meg megnyugodni.
HyunJoong lassan kezdett lehiggadni. Mielőtt visszament volt a kocsijához, a földön fekvőhöz szólt, aki élt, de mozdulni nem tudott.
- Ne hidd, hogy ennyivel lezártam a dolgot. Megfizetsz mindenért. Mostantól, minden alkalmat ki fogok használni, hogy megöljelek téged, te mocskos féreg.
DaHye-ék hazáig követték, hogy minden rendben legyen. Senki sem tudott Louis tervéről. Most mindenki azt hiszi, hogy halott vagy.
HyunJoong becsukta az ajtót, és egyenesen a hálóba ment. Lefeküdt az ágyra, és csak rád gondolt. Még mindig nem dolgozta fel a tényt, hogy elveszített.
3 hét telt el. A szerelmed állapota nem változott. Annyit, hogy bejár a cégbe, továbbra is dolgozik az ügyön, de semmi érzelmet, életjelet nem látni az arcán. Nem beszél, csak dolgozik. Minden nap, minden percében te jársz a fejében.
Egyik este Jong In és SangJung elvitték az egyik bárba. Később megérkezett pár lányismerősük is. Végig kint voltak a teraszon. Iszogattak, megpróbáltak életet lehelni bele.
A bár olyan volt, hogy a terasz részén is buliztak. Ott is volt egy kinti bárpult.
- HyunJoong add ki magadból nyugodtan, ezért vagyunk itt veled. –kezdte SangJung.
- Nem, nem akarom. Köszönöm, hogy törődtök velem, de még nem megy. –mondta kedvtelenül.
Kb. egy óra múlva, a többiek elmentek táncolni, csak ő maradt egyedül az asztalnál. Ekkor egy lány kezdett rámászni a barátodra.
- Miért ülsz itt egyedül?  -kérdezte a csaj.
- Nincs kedvem a társasághoz. –válaszolt bunkón.
- Ne legyél ilyen, gyere, menjünk egy nyugisabb helyre. –fogta meg HyunJoong kezét, és már húzta is, de ő kirántotta a karját a lányéból.
- Nehogy azt hidd, hogy elmegyek veled. Másnál próbálkozz, és tűnj innen. –mondta idegesen.
A csaj sértődötten rohant el tőle.
HyunJoongnak nem volt kedve tovább ott maradni. Szólt a többieknek, hogy hazamegy.
Sétálva indult el az egyik parkba. Leült egy padra, csak nézte a vizet. Szomorúan indult el haza az egyik kis utcán keresztül. Hirtelen megállt egy ház előtt, ott sírni kezdett.
Ugyanis az a ház volt, ahol először találkozott veled. Ahol elrabolt, és ahol kezdődött minden köztetek. Bement abba a lakásba, ahol akkor a férfit verték.
Újra lejátszódott benne a történet, majd az is, hogy hazavitt téged, napokig ott tartott, lefeküdtetek és egymásba szeretettek.
Könnyes szemmel hagyta el a helyet, majd hazament.
A napok lassan telnek HyunJoong számára. Nem vagy mellette, minden szomorú, lehangolt. Úgy érzi, soha sem teszi túl magát az ügyön.
Azóta nem találkozott Minhoval. De miután Kang megtudta mi történt, belehúzott az intézkedésekbe. Tudta, hogy HyunJoong össze van omolva, így még jobban sebezhető, és nem annyira profi. Rohamosan tette tönkre a vállalatokat, ölte meg az embereket.
- Louis hol van? –kérdezte DaHye az irodában.
- Nem tudom, az eset óta nem láttuk –mondta Jong In, és félve barátjára pillantott. Nem akarta kimondani a nevedet előtte, sem felhozni a történteket.
- Lehet, hogy egy kicsit elutazott. Neki is nehéz volt megemésztenie. –mondta Seyong szomorúan. Ő is rengeteget szenvedett, hiszen már testvérek voltatok. Nehéz volt elveszítenie.
Megbeszélték a dolgokat, hamarosan újabb akcióba kezdtek.
HyunJoong csak nézett ki az ablakon, hallgatta mit beszélnek körülette. Azon gondolkozott láthat-e még egyszer az életben?

2012. május 10., csütörtök

21. A vég


Hirtelen nem éreztél fájdalmat, nem hallottál semmit. Meredten Minhora néztél, akinek meglepettséget láttál az arcán. Most tudatosult benne, hogy mit is tett. Erőtlenül estél a földre, és a lövés helyét fogtad.
Mindenki megdermedt körülöttetek. Amúgy is az ellenség közül szinte már mindenki földön volt.
- ______ -suttogta HyunJoong mikor meglátott a földön. - _______! –most már ordította. Louis azonnal odament hozzád.
- _____ hallasz engem? Bírd ki egy kicsit kis lány, gyerünk! –óvatosan fektetett a hátadra.
HyunJoong odarohant Minhohoz és ütni kezdte.
- Te szemét dög! Dögölj meg, amiért bántottad! Megöllek! –fakadt ki HyunJoongból és a földön fekvő Minho arcát kezdte verni. Már nem lehetett felismerni, annyira vérzett a feje. De a barátod csak ütötte. SangJung rohant oda hozzá, hogy leszedje róla.
- Héé állj le!
- Nem, nem! Fájjon neki is!
- Ezzel nem oldasz meg semmit! Meg fogja kapni, ami jár neki, de ne most intézd el! _____-el kell lenned!
Ahogy meghallotta a nevedet egyből leállt, és oda sietett hozzád.
- Kicsim hallasz engem? Nézz rám! –fogta meg az egyik kezével a te kezedet, a másikkal az arcodat simogatta.
Nem láttál semmit csak homályos foltokat. Hallottad, hogy beszélnek hozzád, de nem igen tudtál reagálni rájuk. Tartottad magad ahhoz, amit Louis mondott neked, míg csak ő volt itt.
Lassan felé fordítottad a fejedet, és rá néztél.
- HyunJoong –mondtad alig hallhatóan.
- Itt vagyok szerelmem, kérlek bírd ki még egy kicsit. –könyörgött neked, közben a könnyeivel küszködött. Csak őt nézted, mással nem foglalkoztál. Érezted, hogy ömlik a vér a mellkasodból, és semmi erő nem maradt benned.
A szemed előtt emlékek sorozata játszódott le. Mikor először találkoztatok, mikor elrabolt, az első csókotok, mikor először nyíltatok meg egymásnak, a rengeteg kaland, a tömérdek boldogság, amit mellette éltél át. A biztonságérzet, amit adott neked, a törődés, aggódás, és persze a szeretet. Egy könnycsepp gördült le az arcodon, ahogy ezek az eszedbe jutottak.
- _____ kérlek, maradj velem! Ki fogod bírni! –próbálta benned tartani a lelket.
- Szeretlek –mondtad halkan, és kezdett üveges lenni a tekinteted.
- Én is téged mindennél jobban. –nem bírta tovább visszatartani a könnyeket. Most először sírt évek óta emberek előtt.
- Szeretlek –már nem voltál tudatodnál. Nem tudtál gondolkodni, szabályozni a mondataidat, csak jöttek elő belőled. Rápillantottál Louisra, aki HyunJoong mögött állt, majd bólintott egyet. Tudtad ez mit jelent.
Meredten néztél magad elé.
- ______? ______, hallasz engem? –kérdezte a szerelmed ijedten. Nem válaszoltál, továbbra is meredt maradt a tekinteted.
- Nem, nem kicsim velem kell maradnod!
Ekkor lassan csukódott le a szemed.
- NEEM! Nem hagyhatsz itt, nem bírom ki nélküled! Kérlek szerelmem! –üvöltött. 
- HyunJoong vége van, meghalt. –mondta ki nehezen DaHye.
- NEEEEEM! Nem halhat meg, nem! –emelte fel az elernyedt testedet és szorosan magához húzott.
- HyunJoong engedd el őt, és menj innen! Őt bízd ránk, elvisszük nyugalomban. –tette a kezét HyunJoong vállára Louis.
Jong In és SangJung nehezen szedték fel a földről barátjukat. Nem bírta türtőztetni az indulatait, erőből belevágott a kőkorlátba.
Közben Minhot elvitték az épen maradt emberei. HyunJoongban még sosem volt ekkora fájdalom, mint most. Elvesztette a legfontosabb embert az életében, akit teljes szívéből szeretett, aki mellette volt, segített neki, aki viszont szerette.
Lassan haladt egyre távolabb tőled, de a szemét le nem vette rólad. Nem bírta feldolgozni a tényt, hogy elveszített. Nem tudott megvédeni, nem tudta betartani az ígéretét.
- HyunJoong mennünk kell. Engedd őt el! –mondta SangJung és a kocsi felé tolta.
Ő csak könnyes szemekkel, idegesen tépte ki a kezét barátja kezéből. Beült egy másik kocsiba, ami az ellenségé volt és hatalmas kerék csikorgatás közben hajtott el a helyszínről. A többiek tudták, hogy Minhohoz megy, és végezni akar vele, ezért amilyen gyorsan csak tudták követni kezdték.
Egyedül maradtál Louisszal, s közben egy kis furgonszerű autó állt meg mellettetek, amiből négy férfi pattant ki, és ment hozzátok.
- Jól van kis lány bírd ki még egy kicsit! –mondta Louis és a négy férfival együtt a kocsiba tettek, és indultak is. A kocsiban egy kisebb kórházi szobaféleség volt. Minden olyan dolog meg volt benne, amire neked szükséged volt.
Ugyanis nem haltál meg. Míg HyunJoong Minho arcát verte, Louis addig elmondott egy tervet, amit meg is csináltatok. Azt mondta neked, ha jelez, akkor játszd el, hogy meghaltál. Nem sok kellet hozzá, hogy be is teljesüljön. Svédországban van egy ismerőse, aki meg tudja menteni az életedet. A négy férfi az ő segítői, akik azért vannak, hogy kibírd az utat odáig.
Ezért amikor ránéztél, és ő bólintott, az azt jelentette, hogy itt az idő. Fájt elengedned a szerelmedet, de ezt kellett tenned. Mikor magához ölelt, nehezen bírtad ki, hogy ne ordíts a fájdalomtól, de sikerült.
Útközben rákapcsoltak egy gépre, ami segített életben maradni. Azonnal tűket szúrtak beléd, amin keresztül vért kaptál, ugyan is rengeteget vesztettél.
- ______ most már minden rendben lesz, csak tarts ki! –mondta Louis. Bólintottál egyet, hogy ki fogd bírni.
A szívedben nagyobb fájdalom volt HyunJoong után. Tudtad, hogy az elkövetkező hónapokban magába zuhan. Nem akartál fájdalmat okozni neki. Remélted, hogy azért butaságot nem fog tenni, és vigyáznak rá. Csak magában ne tegyen nagy kárt.

20. Ennyire nem változhatott meg


Szépen teltek a napok a legutóbbi kaland óta. Örültél, hogy Seyong is egyre többet tart veletek, így még több időt tudtok együtt tölteni.
2 nap múlva egy kisebb megbeszélés volt a kilátónál. Ti négyen voltatok ott, meg Louis, Seyong, Jang In és néhány emberetek.
- Még mindig nincsenek meg az infók. –mondta Jong In szomorúan.
- Dehogy nem! Mikor négyen mentetek a tetőre _______ -ért, közben én megszereztem, aztán mentem vissza segíteni a többieknek. –magyarázta Louis.
- Komoly? És mit tudtatok meg?
- Mostanában nem igen terveznek nagy háborút. Várnak, amíg kiteljesednek a dolgok. Eddig Kang végig Európában volt, de a fejleményeket meghallva visszajött. Azóta nem ment el, és nem is akar egy ideig. Ő csak vár, közben pedig jól irányítja az embereit, és persze nyomon követi az eseményeket.
- Szóval van még egy kis időnk.
- Igen, de van egy kis gond. Minho beszámolt neki _____ -ról/ről. Tudja, hogy HyunJoongnak mennyit jelent. Ezért ő lett az új célpont.
- Minho adott volna fel? Nem hiszem el, hogy ennyire megváltozott. –mondtad lehangolva.
- Ő már nem az, aki régen. A hatalom megvakította, nem lehet kiszámítani, hogy mire képes.
- Ugye nem arra célzol, hogy képes lenne megölni?
- Már nem bízhatsz benne. –mondta Louis.
- Tudom, de ennyire nem lett rossz. Ebben biztos vagyok.
- Mostantól mindenki 100%-ig figyel _____-re/ra. Nem eshet bántódása! –jelentette ki határozottan a szerelmed, és magához húzott.
- Amúgy honnan ismered Minhot? –kérdezte Jong In.
- Nagyon régről. Kiskorunkban találkoztunk, az apáink kollégák voltak és nagyon jó barátok, ezért mi is sok időt töltöttünk együtt. Közeli barátok lettünk. Mikor felnőttünk, ő egyre jobban kezdett közeledni hozzám, de mindig visszautasítottam. Ez sosem bántotta, kitartóan próbálkozott végig. Anyukám halála után megszűnt a kapcsolatunk. Akkor sok embert löktem el magamtól, és ebbe ő is beletartozott. Akkor láttam újra, mikor téged mentettünk meg. –néztél Jong Inra.
- Ezek szerint ő még mindig szeret téged? –kérdezte SangJung. Érezted, ahogyan HyunJoong keze megfeszül.
- Nem, nem hinném. Az nagyon régen volt. –mondtad, és megsimogattad a barátod hátát, hogy nyugodjon meg.
Ezután mindenki elindult a maga kis útjára. Ti négyen meg Louis a Han-folyó melletti hídhoz mentetek. Sétálgattatok, gondolkoztatok a következményeken.
- Ugye tudod, hogy minden áron megvédelek. –mondta HyunJoong, míg kézen fogva sétáltatok.
- Tudom, de nem kell ennyire félteni. És legalább most ne erről beszéljünk.
- Igazad van. –húzott oda magához, így ölelve folytattátok a sétát.
- Hihetetlen, hogy ti mennyire egymásra találtatok! –mondta boldogan SangJung mögületek.
- Az élet kiszámíthatatlan. –mondtad, közben hátranéztél rájuk. –Ha akkor nem megyek be, és nem nézem meg mi folyik abban a házban, sosem ismertük volna meg egymást.
- De benéztél, én elraboltalak, és beléd szerettem –mondta HyunJoong.
- Pontosan, és én viszont megszerettelek. –majd egymásra tapadtatok. Nem bírtad elképzelni az életedet, most már nélküle.
Közben egy olyan részhez értetek, ahol nem igen járt sok ember. Megálltatok a kőkorlát mellett, és onnan néztétek a vizet. A fejedet HyunJoong mellkasára tetted, ő megpuszilta a hajadat..
Hirtelen egy durranásra lettetek figyelmesek, majd rájöttetek, hogy az a lövés titeket célzott volna meg. HyunJoong azonnal maga mögé állított.
Majd a semmiből jelent meg két fekete kocsi, teli emberekkel és Minhoval.
- Örülök, hogy újra találkoztunk. –mondta jókedvűen.
- Ezt mi nem mondhatjuk viszont.
- Kár, akkor nincs mit tenni. Emberek tudjátok a dolgotokat, kezdjetek neki. –mondta és a mosoly lefagyott az arcáról.
Golyózuhatag érkezett rátok. Próbáltátok védeni magatok, több-kevesebb sikerrel. Előkaptad a telefonodat, és Jong Int hívtad. Mielőtt beszélni tudtál volna vele, kinyomtad. Tudni fogja, hogy gond van. Azért hívtad őt, mert benne megbíztál, és mert ő is a közelben volt.
Igazad lett, mivel pár perc múlva megérkezett, és a kocsival egyenesen előtettek állt meg, ami menedékként szolgált.
Közben a többiek verekedni kezdtek. Te is csatlakoztál hozzájuk. A nagy csatában Minhoval kerültél össze.
- Meg tudtalak volna óvni téged ettől a küzdelemtől, de te nemet mondtál.
- Inkább a halál, minthogy veled legyek. –közben végig verekedtetek, de mivel mindketten kiváló harcosok voltatok, alig kaptatok ütést a másiktól.
- Ohh hát így állunk, akkor engedd, hogy könnyítsek a helyzeteden. –előkapta a fegyverét, és egyenesen a mellkasodba célzott.

2012. május 9., szerda

19. Váratlan segítség


A férfi erőtlenül esett össze, a golyótól, amit a fejébe kapott. Sokkos állapotba kerültél, még sosem tapasztaltál ilyet, hogy valakit tőled pár centire ölnének meg. Meredten néztél magad alá, a többiek nem mertek megszólalni. Lassan felnéztél HyunJoongra, akinek az arcán fájdalmat láttál. Félt, hogy megijesztett ezzel a tettével, de nem bírt uralkodni magán, hiszen a szerelmét bántották. Megmozgattad a kezedet, amennyire tudtad, jelezve, hogy oldozzanak ki. Egyből odarohantak, levették a kötést a kezedről és a szádról.
- Jól vagy? –kérdezte DaHye. Még mindig nem jött ki hang a torkodon.
- Menjünk innen. –nyögted ki végül.
Azonnal elindultak veled együtt, mivel te nemcsak a lövés miatt, hanem a történtek miatt is összezuhantál egy kicsit, ezért nagyon vigyáztak rád. Mikor leértetek az aulába Louisék már az összes őrt elintézték.
- ______ ugye nincs semmi bajod? –indult meg felé Louis. Te meghőköltél egy kicsit, nem tudod miért, de most mindenkitől tartottál. Ahogy Louis ezt észrevette megállt.
- Sajnálom. –mondtad könnyes szemekkel.
- Semmi baj, nyugodj meg –mondta halkan és nyugodtan, kicsit megkönnyebbültél. Nem féltél tőlük, de nem tudtál uralkodni az érzéseiden, szörnyű napokon mentél keresztül.
- Vigyük ki innen minél hamarabb _______-et! –mondta HyunJoong.
Szomorú tekintettel nézett feléd, majd elindult előre. Fájt, hogy ezt okozod neki, de nem szándékosan teszed.
Mikor ki akartatok menni a hatalmas épületből, hirtelen bezáródott az ajtó, és mögöttetek egy seregnyi ember állt, majd megjelent Minho.
- Ne ilyen sietősen. –mondta egy félmosoly kíséretében. –Elmehettek épségben, de _____ marad.
- Felejtsd el! –lépett előre HyunJoong és téged maga mögé állított.
- Akkor valaki sérülni fog. –idézte magát, és közben rád nézett.
Ahogy ezt kimondta a hatalmas ablakon egy furgon tört be.
- Azért ne hagyatok ki a buliból –húzta le az ablakot mosolyogva Seyong. Nem hitted el, hogy ő az. Mit keres itt? Kinyíltak a kocsi ajtói és egy nagyobb csapat áramlott ki belőle.
- Jókor jöttél. –mondta Louis.
- Mindig pontos vagyok.
A csapat ami kiszállt a kocsiból, megindultak a tömeg felé. A másik fél létszáma gyorsan a felére csökkent. Hirtelen egy lövés hallatszott el, ami a plafonba végződött, mindenki odakapta a fejét. Minho fogott téged a nyakadnál, és egy fegyvert tartott a fejedhez.
- Azonnal menjetek el innen! Mondanom sem kell mi lesz, ha nem teszitek amit mondok.
- Minho engedd el! Komolyan képes lennél megölni pont őt? –kérdezte Seyong.
- Nem tudod, mire vagyok képes!
- Lehet, hogy ők nem tudják, de én igen. –mondtad, majd a könyököddel a hasfalába ütöttél. Szembefordultál vele és fejen rúgtad.
- Igazad volt. Valaki sérülni fog, és az te leszel. –mondtad neki a földre.
Persze a tömeg azonnal megindult felétek, de a ti csapatok könnyen elszámolt velük.
- Szálljatok be gyorsan, őket elviszik a többiek. –pattant be a kocsiba Seyong.
Mindenki engedelmeskedett neki, miután beszálltatok, távozott azon az úton, amit ő csinált.
Mint mindig, most is a kilátóba mentetek. Te végig az ablakon bámultál ki szomorúan. Nem akarod még egyszer átélni, amit ebben a pár napban tapasztaltál.
Kiszálltatok, mikor megérkeztetek, majd kaptatok egy hívást, hogy a többiek is eljöttek onnan.
- Köszönjük Seyong, emlékezetes belépőd volt. –mondta DaHye.
- Ugyan már, Louisnak köszönjétek, ő szólt nekem. –mondta szerényen Seyong.
Maradtatok ott még egy kicsit, te csak a korlátnak neki dőlve álltál, háttal a többieknek. Egyszer csak Seyong jelent meg melletted.
- Jól vagy?
- Mondhatjuk. Hogy kerültél oda?
- Louis hívott, én csak mentem. Korábban is ismertem őket, egyszer megmentettek, azóta segítek neki, ha tudok.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el korábban.
- Semmi baj, megértem, tényleg. Én sem mondtam volna el az elején.
Nem mondtál semmit csak ránéztél, ő is nézett téged. Egyszerre öleltétek meg egymást, annyira ismertétek már egymást, tudtátok mire gondol a másik.
- Köszönöm Seyong. –mondtad, míg ölelted.
- Nincs mit megköszönnöd ______.
Elengedtétek egymást, majd a többiek felé fordultatok, akik kíváncsian néztek titeket.
- Ideje hazamenni, mindenki fáradt. –mondta végül Louis.
A kocsiban HyunJoong távolság tartó volt veled, még mindig azt hitte, hogy félsz.
Mikor hazaértetek, ő végig csendben volt. Nem mert hozzád érni sem, semmit sem csinált.
Odamentél hozzá, és az ajkaira tapadtál szenvedélyesen. Érezted, hogy meglepődik, de jólesően viszonozta a csókot. Szorosan öleltétek egymást, te a nyakát simogattad, ő a hátadat, derekadat fogta.
- Soha sem félnék tőled –suttogtad a szájába, ezzel megtörve a csókot.
- Nem akartalak megijeszteni, de nem bírtam ural…..
Nem engedted neki, hogy befejezze a mondatot, ismét az ajkaira tapadtál. Értett a célzásból, ezért felemelt, te átfontad a lábaidat a dereka körül és bevitt a hálóba. Letett az ágyra, de mielőtt rád mászott volna, lekapta rólad a ruhádat, magát is megszabadította a nadrágjától és a pólójától, majd teljes súlyával rád feküdt. Éhesen faltátok egymást, ő egyre lentebb haladt rajtad. A nyakadat kezdte csókolgatni, míg te a hátát simogattad. Levette rólad melltartódat, így a melleidet támadta be. Nagyokat sóhajtoztál közben, vágytál már rá, hogy újra vele lehess. Felült, levette a bugyidat, és magát is megszabadította az alsójától. Visszafeküdt rád, és édesen megcsókolt, közben pedig beléd hatolt, ennek hatására belenyögtél a csókba. Lassan kezdet el mozogni, majd úgy gyorsult egyre jobban. Kb. 10 perc múlva kezdted érezni a végét, HyunJoong is egyre gyorsabban vette a levegőt. Szinte egyszerre értétek el a gyönyört. Hangosan felnyögtél, vagy a nevét mondtad, ő ugyan így tett. Miután lenyugodtatok, melléd feküdt, magatokra húzta a takarót, és hátulról ölelve téged, így aludtatok el.

18. Gondolkodás nélkül


Sírva estél a földre, ennyit még tudtál mozogni, felállni és leülni. Volt igazság abban, amit mondott. Lehet, hogy lesz olyan pillanat, amikor valakinek bántódása lesz. Nem, ezt gyorsan kiverted a fejedből, még rágondolni is rossz.
Aznap délután jött be először hozzád egy őr, hogy megnézze itt vagy-e még. Estefelé jött megint Minho.
- Még mindig itt vagy? Azt hittem a barátod már kiszabadított. –mondta jóízűen.
Nem mondtál semmit, csak szúrósan ránéztél.
- Ne legyél ilyen _____, régen olyan vidám voltál.
- Az akkor volt.
- Igen, akkor. Mielőtt találkoztál HyunJoonggal.
Erre nem tudtál mit mondani.
- Miért élvezed ezt ennyire? –kérdezted tőle.
- Azt akarom, hogy belásd a hibádat. Te hozzám illesz. –sétált feléd, majd megállt előtted pár centire.
- Belátom tévedtem –ezen meglepődött –Hogy régen közel engedtelek magamhoz.
- Rossz hangulatodba vagy, segítek ezen –ekkor az ajkaidra tapadt. Mozdulni ugye nem tudtál, a fejedet a két keze közé fogta. Nem volt más választásod, amilyen erősen csak tudtad, úgy rúgtad lábon. Egyből elszakadt tőled, és mérgesen nézett rád.
- Meg fogsz törni, csak várni kell. De én mindig itt leszek, ellentétbe a szerelmeddel.

* HyunJoongék*

- Srácok, srácok megtaláltam. Tudom, hol van _____! –rontott be Jong In a szobába.
- Ez komoly? Hol? –kérdezte HyunJoong.
- Egy Szöul melletti cégnél van. Már hívtam a kocsikat, azonnal indulhatunk.
Többször nem kellett mondani, felkapták a kabátjukat, néhány fegyvert és mentek is.
Kint az udvaron már várták az emberek őket.
- Mindenki figyeljen! Mi megyünk elől a többiek jönnek mögöttünk. A kocsiban adóvevőkön keresztül elmondjuk a feladatokat! –sorolta Jong In, mint a vezető. Ezek a segédek az ő emberei voltak, akik minden parancsát követték.
Hárman és Jong In egy kocsival mentek, a többiek követték.
- 2 kocsi menjen a cég oldalához, 1 jöjjön velünk, 1 maradjon kintebb, a többiek tudják a helyüket, és mindenki tartsa a kapcsolatot a másikkal! –osztotta ki a feladatokat Jong In.
30 perc múlva érkeztek meg a helyszínre, mindenki a helyére ment.
HyunJoongék hátulról mentek be, mivel onnan hamarabb eljutottak hozzád.
Be volt zárva az ajtó, de ez nem jelentett gondot számukra, mivel HyunJoong minden áron vissza akart kapni. Egy határozott mozdulattal betörte azt. Egyből öt őr rohant oda, pár perc és mindegyik a földön feküdt.
Minden ajtón benéztek, de sehol sem találtak téged. A folyosó végén az egyik ajtó be volt zárva. Szinte biztosak voltak benne, hogy te vagy bent, könnyedén betörték azt is.
De mikor bejutottak, egy meglepetés fogadta őket.
- Azt hittem már sosem érkeztek meg. –mondta halál komolyan, és egy fél mosoly kíséretében Minho.
- Hol van _____? –kérdezte HyunJoong idegesen.
- Elment. Nem akart találkozni veled. –egy óriásit húzott be neki erre a mondatra.
- Keressük meg, még itt kell lennie. Te meg rohadj meg. –vetette oda neki SangJung.
Kirohantak a teremből, és az aulába mentek. Persze egyből jött az őrség, de szerencsére ekkor megérkezett egy kis segítség.
- Menjetek, keressétek meg ____-t, őket mi elintézzük. –mondta Louis, aki nem rég érkezett meg néhány emberrel.
Elkezdtek az emeletre rohanni, ekkor DaHyének beugrott valami.
- A tetőn van. –állt meg hirtelen.
- Mi? Ezt honnan veszed?
- Ott senki sem keresné. Megvárják míg elmegyünk aztán elviszik innen. –már rohant is a tető felé, a többiek szó nélkül követték.
Ahogy DaHye megmondta, tényleg a tetőn volt.
- Azonnal engedjétek el! –kiáltották oda a hat szekrény állatnak. Amikor meghallottad a hangjukat, feléjük kaptad a fejedet. Mondani semmit sem tudtál, mivel be volt kötve a szád.
Rögtön feléd rohantak, és verekedni kezdtek. Megpróbáltad kioldani a kezedet, de nem nagyon sikerült. Feléd lökték egy állatot, aki szó szerint a lábad elé esett. Amikor fel akart állni, a lábaddal a fejét beleütötted a betonba. Az egyik szekrény elkapott téged, és el akart vinni onnan, nem tudtál szólni, hogy segítsenek. Épp ekkor küldték földre az összes fekete ruhás alakot, majd mikor HyunJoong meglátta, hogy el akarnak vinni, gondolkodás nélkül előkapta a fegyverét, és golyót eresztett az ember fejébe, aki fogott téged.

2012. május 8., kedd

17. Ki lesz az?


2 nap múlva épültek fel teljesen a csapat tagjai. Elmentek a céghez, ez volt az a hely ahol az embereik voltak. Volt egy főnökük, de ő sosem volt itthon. Általában Európában volt, így ilyenkor ők voltak a helyettesei, mint a legjobb emberei.
- Sajnálom, ami történt. Óvatosabbnak kellett volna lennünk. –mondta Jong In.
- Nem a ti hibátok volt. Tudnunk kellett volna előre mi lesz. –mondta érzéstelen arccal HyunJoong.
- Nem láttatok senkit az udvaron, aki esetleg közéjük tartozhatott? –kérdezte DaHye.
- Nem, senkit. Hirtelen támadás volt, nem tudtunk védekezni. –gondolkozott el egy kicsit Jong In –várjatok volt egy fickó.
Mind felkapták a fejüket, lehet, hogy van egy remény?
- Ott volt az a fickó, aki elrabolt engem, mikor utánam jöttetek, és _____ szabadított ki. Ismerték egymást, mert mikor bejött _____ értem, ő is ott volt. Elkezdtek beszélgetni, de aztán nem bántott minket, hanem elment, és azt is hagyta, hogy elszökjünk. Ezt mind _____ miatt.
- Ki volt az?
- Ha jól emlékszem Lee Minho volt. A beszélgetésből, amit leszűrtem köztük, régi ismerőse ____-nak/nek. Az ő apja is fent a nagyok között dolgozik, de ő ezt megunta, és alapított egy vállalatot. Azóta van benne a fekete dolgokba, és Kang jobb keze. Valamiért Kang nagyon megszerette, azóta mindentől védi a fiút. Ad neki feladatokat, de a mocskos munkát nem vele végezteti. Elég pénzes gyerek.
Kíváncsian hallgatták végig a történetet.
- Azonnal nézzetek utána ennek a gyereknek. Meg kell tudnunk, hol van _____! –jelentette ki HyunJoong.
- Az nem fog menni. Szerinted hány cégük van? Bármelyikben lehet, az is benne van, hogy Európába vitték. –magyarázta Jong In.
- Kizárt dolog. Mivel tudják, hogy hozzánk tartozik, sőt lefogadom azt is tudják, hogy HyunJoonggal van, ezért nem vitték ki. Ő most egy bábu, amivel minket sakkban tartanak. A közelben kell lenni, és nem bízzák másra. Azt mondtad Minho Kang jobb keze. Akkor Minhonál lesz, már csak azt kell megtudni, hogy hol. –vezette le DaHye.
- Utána nézek nektek minél hamarabb. –mondta Jong In, majd távozott is.

*a te helyzeted*

Lassan kezdted kinyitni a szemedet a fejed lüktetett, nem tudtad hol vagy, azt sem, hogy mi történt. Mikor kitisztult a látásod, rájöttél, hogy egy alaksorban vagy. Odabilincselve egy csőhöz a hátad mögött. Semmi nem volt a teremben, a padló néhol vizes volt. Ekkor egy ismerős alak lépett be az ajtón.
- Örülök, hogy magadhoz tértél.
- Hol vagyok?
- Az egyik vállalatomnál. Gondolom tudni akarod miért?
- Tudom.
- Csak ugyan? Hallgatlak. –állt meg veled szemben.
- Tudtátok, hogy mire készülünk, mikor elfogtatok ide hoztatok, de gondoskodni kellett róla nem jönnek-e utánam. Azt tudtátok, hogy a társaim nem fogják ezt tenni, ezért gondolom Jong Inékat intéztétek el, mivel ők végig kint voltak. Így velem tudjátok zsarolni a többieket, így nekik muszáj azt csinálni, amit ti akartok.
- Jól gondolod.
- Miért csinálod ezt Minho?
- Az előbb mondtad el.
- Nem arra gondoltam, ezt az egészet?
- Mindig megmondták mit tegyek, elegem lett. Itt most én irányítok, én mondom meg mit tegyenek. Kiépítettem a hatalmamat, ami csak bővülhet.
- Nem az vagy, aki régen.
- De az vagyok, csak régen engedelmeskedtem. Ma már okosabb vagyok.
- Arra nem gondolsz, hogy mindent elveszítesz.
- Nem. Apám nem él már sokáig, anyám az új férjével van Afrikában. Én viszont élvezem, hogy az irányítás az én kezemben van.
Jött közelebb hozzád, szinte már teljesen hozzád simult. Meg akart csókolni, de elfordítottad a fejedet.
- Undorító vagy.
- Nem értem miért csinálod ezt. Mindent meg tudnék adni neked, amit csak szeretnél. Szeretlek, mi kell még?
- Én nem szeretlek. Ezt ne felejtsd el. Ott van HyunJoong, sosem fogom elhagyni.
- Még mindig tévedésben élsz.
- Nem te élsz abban! Nem veszed észre, hogy egy bábu vagy Kangnak? Most szüksége van rád, de aztán el fog dobni téged.
- Nem igaz. Te nem tudod, mi megy itt.
- Hogyne tudnám!
- Igen? Ha én bábu vagyok, akkor most te mi vagy?
- Lehet, hogy az vagyok, de nem sokáig.
- Valóban? A drágalátos barátod hol van ilyenkor? Miért nem jön megmenti téged? 2 nap telet el. Ha annyira szeretne, már megmentett volna.
- El fog jönni, csak figyelj.
- Jól van, tárt karokkal várjuk.
Elindult az ajtó felé, majd megállt ott, és visszanézett rád.
- De egy dolgot ne felejts el. Ti együtt vagytok, őt sokan akarják eltüntetni az élők sorából. Te csak megkönnyíted a helyzetet. És el fog jönni az a pillanat, amikor kettőtök közül valaki meg fog sérülni. Vajon ki lesz az?

16. Gondok


Kifelé menet ránéztél a társaidra, akik elismerően bólintottak egyet. Kis idő múlva ők is felálltak, és kimentek utánad.
Kang Woon egy kis páholy szerűségbe vezetett, ahol két őr volt az ajtóban.
- Minek kell őrség? –kérdezted miközben mentetek. Nem szabadna itt lenniük.
- Csak a biztonság kedvéért.
- Nem lehet őket elküldeni?
- Miért?
- Hogy ne halljanak semmit.
Huncutul rád mosolygott, ő másra gondolt, mint te. Előre engedett az ajtóban, és mondott valamit a két őrnek, akik azonnal elmentek. Elégedett mosoly jelent meg az arcodon, mivel eddig minden úgy halad, ahogy meg volt tervezve.
- Hogy-hogy egy ilyen gyönyörű lány, mint te egyedül van egy ilyen helyen?
- Kikapcsolódni jöttem.
- A társaid mit szólnak ehhez?
- Milyen társak? –kérdeztet, és próbáltál nyugodt lenni, de érezted, hogy csapda.
- Akikkel jöttél, és akikkel a Kang elintézésén dolgoztok. –mondta közben kerülgetett téged, majd hátulról suttogta a füledbe –a barátod nem örülne, ha bajod esne.
- Nincs barátom.
- Ne hazudj szépségem, mindent tudunk rólad. Jobb lesz, ha velünk működsz vagy csúnya dolgok fognak történni.
Nem bírtad tovább, szembe fordultál vele, meg akartad ütni, de elkapta a kezedet.
- Rosszul döntöttél. – közben visszajött a két őr, és elkaptak hátulról. Szabadulni akartál, de semmi esélyed nem volt. Egy kendőt nyomtak az orrod elé, innentől semmire nem emlékszel.

*közben a többiek*

Miután kimentek utánad, egy távolabbi helyről figyelték az eseményeket.
- Miért ment el a két őr? –kérdezte SangJung.
- Nem tudom. –felelte DaHye.
Ezután csak vártak, hogy kilépj a szobából, és jelezz, hogy meg van az infó. Vagy 10 perc eltelt, de még mindig nem jöttél. Kezdtek idegesek lenni, főleg a barátod, hogy nem történt-e valami. Egyszer csak a két őr visszament. Összenéztek, mivel ennek nem így kellett volna történnie.
- Csapda –ugrott fel hirtelen HyunJoong.
- Mi? Ezt miből veszed?
- Elejétől kezdve tudták, hogy jönni fogunk. Elkapták _____-et. –mondta elhaló hangon.
Ahogy ezt kimondta, a három személy kijött a szobából. Az egyik őr kezében voltál, elájulva. Több se kellett a barátodnak, máris felpattant és menni készült. Sangjung fogta le, és rántotta vissza.
- Nem mehetsz utána. –jelentette ki határozottan
- Miért?
- Mert akkor megölik. Így nem fogják bántani, de ha most utána mész tudni fogják, hogy mennyit jelent neked. Azonnal zsarolni kezdenek.
- Mert így nem?
- De igen. De így több időnk van. Higgy nekem, nem fogják bántani. Jong In kint van az embereivel, majd követik őket, de neked itt kell maradni. Meg kell tudnunk az infókat.
- HyunJoong igaza van. Tudom mennyit jelent neked ____, de most azzal teszel a legjobbat, ha maradsz. Ígérem nem fog bántódása esni.
Keserűen bólintott egyet, és nézte, ahogyan elvisznek. Nem bírta elfogadni a tényt, hogy veszélyben vagy. Telefonáltak Jong Innak, de nem vette fel. Egyből a kocsikhoz mentek, hogy megnézzék mi a gond.
Mikor kiértek nem hittek a szemüknek. Nem lehetett belátni a kocsikba a füst miatt. Úgy tűnik gyorsabban megtalálták őket. Azonnal odafutottak, és elkezdték kiszedni az embereket a kocsikból. Mindenkit kihúztak, és lefektettek a földre. Hívtak segítséget, közben leellenőrizték, hogy lélegeznek-e még. Szerencsére igen, de így senki sem tudott utánad menni. Téged már régen elvittek innen, felesleges volt megkeresni, lehetelen volt. Profi orvos ismerőseitek voltak, akik nagyon jól jöttek. Sokszor volt, hogy erős lövéssel mentetek hozzájuk, mindig tudtak segíteni. Az összes embert elszállították, ők pedig hazamentek. Megvárták, míg felépül a csapat, és csak utána kezdenek bele. Az úton felhívták Louist, tudnia kellett a dologról. Azt mondta, szóljanak majd, ha felépülnek a többiek, ő is menni akar. SangJung és DaHye HyungJoong lakására mentek. Nem hagyták egyedül, nehogy valami butaságot tegyen, amúgy is most neki támogatásra volt szüksége. Mikor hazaértek egyből a szobájába ment, nem akart senkivel sem beszélni.
Csak feküdt az ágyon, és végig rád gondolt. Mit csinálhatnak veled? jól vagy? Kimondhatatlanul féltett. Az oldalára fordult, mintha ott lennél mellette. Beleszippantott a takaróba, a te illatod volt benne. Potyogni kezdtek a könnyei, soha nem sírt még senki előtt.

15. Csábítás


Másnap reggel éppen reggeliztetek, mikor a 2 társatok rontott be.
- Ezt nézzétek –és ledobott elétek egy újságot. A címlapon a tegnapi ügyetek eredménye volt. Összenéztetek a barátoddal, és gyorsan a cikkhez lapoztatok.
„ Több millió lopott won került a világra. A rendőrség bebizonyította, hogy San Gook áll az ellopott pénzek hátterében. Jelenleg is bírósági tárgyalások folynak az ügy érdekében. San Gook maga lépett vissza a posztjából, és valószínűleg több év börtönbüntetést kap”
- Egy gonddal kevesebb. –mondták ketten.
- De még mindig nincsenek meg a papírok. Mivel Young Sup-ot megölték, nem tudtok kideríteni. –mondta DaHye.
- Mikor a toronyba mentünk egy magas ember szállt be a kocsiba. Látott minket, de nem jött utánunk. Nála lesznek az iratok. –mondtad.
- Te biztos nem dolgoztál maffiózóként? –kérdezte nevetve SangJung.
- Nem, csak átlátom a helyzetet.
HyunJoong azonnal tárcsázni kezdte JongIn számát.
- Szia, a kikötőben nem találkoztál egy magas férfival. Fekete kocsiba szállt be…..igen, ő az…rendben kösz, majd szólunk.
- Kang Woo-nak hívják. Ma este a HRT bárban lesz.
- Akkor mi is ott leszünk. Van is egy ötletem, de kell egy csali –mondta sunyin DaHye, majd rád nézett.
- Nem, nem! _____-et nem használjuk csalinak.
- De ő a legalkalmasabb. Csinos, szép és nagyon ügyes.
- Mit kellene csinálnom?
- Elcsábítani Kang Woon-t. Kihívni a bárból egy eldugottabb helyre, és megtudni tőle a részleteket. Mi végig figyelünk téged, segítünk majd. Nem eshet baja –az utolsó mondatot HyunJoong-nak mondta.
- Benne vagyok. –mondtad. Láttad HyunJoongon, hogy nagyon nincs ínyére a dolog. De nincs mit tenni, bíztál bennük, ha gond lesz, ők ott lesznek.
Mielőtt a bárba mentetek volna, te és DaHye otthon maradtatok készülődni. A két fiú a szállodában várt rátok. Ugyanis egy szálloda földszintjén volt a bár. Ide csak a gazdag üzletemberek szoktak menni.
DeHyével kiválasztottatok egy nagyon mini, fekete ruhát. Hozzáillő fekete magassarkúval. Őrjítően néztél ki.
A bár előtti folyosón találkoztatok a fiúkkal.
- DaHye végre itt vagytok, de hol van ____? –kérdezte SangJung.
- Már itt is van –mondta sunyi mosollyal a lány.
Ekkor léptél ki a sarok mögül. Kecsesen libbentél oda hozzájuk. A két fiú tátott szájjal nézett végig rajtad, de a barátod reakciója jobban tetszett.
- Ohh te jó ég –ennyit nyögött ki HyunJoong.
- Megfelelő lesz a feladatra? –kérdezte nevetve DaHye.
- Az nem kifejezés, egy pillanat alatt az ujjad köré fogod csavarni.
- Akkor jó. Van szükségem még valamire? –kérdezted.
- Itt a mikrofonod, hogy halljuk, ha gond van.
Feltetted az alig észrevehető mikrofont.
- Hajrá kis lány, dobd be magad. –mondta mosolyogva DaHye. Ő nagyon élvezte ezt a szituációt, nem tudod miért.
- Vigyázz magadra. –húzott oda a szerelmed. Meg akart csókolni, de a szájára tetted az ujjadat.
- Ezt itt nem szabad édes, még meglát valaki.
Majd elindultál a bár felé. Lassan pakolgattad a lábaidat egymás után. Hosszú combjaid miatt, ez még dögösebb volt. Ahogy a pult felé mentél, szinte minden szem megakadt rajtad. Nem tagadod, élvezted ezt a figyelmet. Melyik nő nem élvezné?
Leült az egyik székre, és a tömeget kezdted szemlélni. Közben a három társad is megjelent, az egyik asztalnál ültek le, ahonnan jól láttak téged.
- Jól van _____ megtaláltuk az emberünket. –hallottad a fülesedből –nyolc órára tőled ül. Három férfi van a társaságában. –bólintottál, hogy látod, kiről van szó –innentől a te dolgod.
Rendeltél egy italt, majd észrevetted, hogy az áldozatod kiszemelt téged. Mikor összetalálkozott a tekintetek, egy félmosolyt eresztettél el felé, és lassan visszafordultál a koktélodhoz.
- Szép volt, megindult feléd, bűvöld el. –mondták ismét a füledbe.
- Elnézést, leülhetek melléd? –kérdezte tőled.
- Persze, hogyne.
- Hogy hívnak?
- Blair Turner, és önt? –még szép, hogy nem mondtad meg neki az igazi nevedet.
- Kang Woon vagyok, kérlek tegeződjünk. –bólintottál egyet, de közben egy percre sem vetted le a tekintetedet róla.
- Mivel foglalkozol Blair?
- Jelenleg táncos vagyok, most költöztem ide Európából.
- Eszméletlen gyönyörű vagy. Sajnálom, de nem bírtam magamban tartani.
- Semmi gond, köszönöm. –ekkor lassan megcserélted a lábaidat. Szorosan simítottad egymáshoz őket, ilyenkor persze a ruhád egy picit felcsúszott. Láttad, hogy a szeme levándorol a combjaidra, innentől nyert ügyed van. Folytattátok a beszélgetést tovább.
- Sajnálom, de nem hallottam. Nagy itt a hangzavar. –játszottad meg magad.
- Mi lenne, ha kimennék? –boldogan bólintottál, majd követted.