29. A jövő

Kérdő szemekkel nézett fel rád.

- Igen! Persze, hogy igen! –mondtad ki boldogan. Felhúzta az ujjadra a gyűrűt, majd a nyakába ugrottál. Szorosan öleltétek egymást, régóta nem voltatok ennyire boldogok.

4 év múlva

Messze néztél a távolba az üvegfalon keresztül. Az elmúlt évek történésein gondolkoztál. Hogyan alakult ki a mostani helyzet, miken mentetek keresztül.

Két kar kígyózott át rajtad, és a fejét a válladra tette.

- Min gondolkoztál édesem? –kérdezte miközben simogatott.

- Csak a múlton, rajtunk. –fordultál szembe vele.

- Életem legjobb döntése volt, hogy akkor nem öltelek meg. –mondta nevetve.

- Igen, ennek én is örülök.

Édes, lágy csókot váltottatok. Ekkor dübörgést hallottatok, amik felétek közeledtek.

- Anya, anya! Kimehetünk SangJung bácsival? –jött oda a lányotok Mia és a fiatok JongSuk.

Mia három éves, JongSuk fél évvel idősebb. Ekkor ért oda az említett személy is.

- Szóval gyerekek, akkor megyünk játszani?

- Menjetek nyugodtan, de SangJung vigyázz rájuk! –mondtad.

A gyerekek nevetve rohantak ki az udvarra. Te csak mosolyogva nézted őket.

HyunJoong megint átölelt hátulról.

- Nagyon szeretlek. –suttogta a füledbe.

- Én is téged.

- 5 éve raboltalak el. Mi lenne, ha most is elrabolnálak? –kérdezte kajánul vigyorogva.

- Nem is tudom. –kezdted húzni a háló felé. Felkapott az ölébe, és így vitt téged, miközben az ajkaidra tapadt, és édesen ízlelgette őket.

Miután beértetek a szobába, a lábával becsukta az ajtót. Így éltetek boldog házasságban, a gyerekeitekkel együtt. A fekete dolgokat teljes mértékben felhagyták. Most már csak egymásért éltek.

28. Ki lett a győztes?

Együtt mentetek vissza a nagy tömegbe. Nagyon jól küzdöttetek. Úgy 10 perccel később HyunJoong és Kang került össze.

- Elérkezett a pillanat. –mondta ördögien mosolyogva.

- Az a bizonyos nap óta vártam erre.

- Akkor mi lesz? Add ki a dühödet! –majd verekedni kezdtek. Mindketten kiválóak voltak harcművészetben. Nem értetted milyen napról beszéltek. Biztos valami régi dolog lehet, és ami miatt HyunJoong megutálta Kangot, ha nem mondta el. Megpillantottad magad mögött Minhot. Dühös arckifejezéssel közeledett feléd.

- Nem volt elég, amit bent kaptál? –kérdezted gúnyosan.

- Meglátjuk, itt milyen jó vagy. –hatalmas erővel indult neked. Nem sajnáltad, anyait, apait beleadtál ebbe a küzdelembe. Nem érdekelt, hogy ismerősöd, jó barátod, hogy mennyire közel állt hozzád. Lelőtt, és teljesen megváltozott. A hatalom átmosta az agyát.

Minden feszültséget kiadtatok magatokból, míg küzdöttetek.

Közben HyunJoong és Kang is erőteljesen harcoltak. A többiek direkt nem avatkoztak bele ebbe a két harcba. Tudták, hogy ezt egymás között kell elintéznetek. Ők a többi emberrel foglalkoztak.

- Ennyire vagy képes? –kérdezte nevetve Kang, mikor HyunJoong egy rúgással hátralökte, így ő neki esett a korlátnak.

- Fogalmad sincs arról, mire vagyok képes. –sziszegte HyunJoong.

- Az apád is ezt mondta akkor. És nézd meg mi lett a vége. –mondta. El akarta érni, hogy HyunJoong annyira felhúzza magát, hogy képtelen legyen győzni.

Ugyanis ez az utálat akkor kezdődött kettőjük között, mikor hat éve nyáron, Kang megölte HyunJoong apját. Akkor még ketten dolgoztak az egyik vállalatnál, és HyunJoong apja túl sokat tudott. A főnök nagyon jó barátja volt, így sokan féltékenykedtek rá. Nem volt más választás, el kellett törölni. Kang ezt egy pillanat megtette, méghozzá HyunJoong szeme láttára. Ő azóta akar bosszút állni az apja haláláért.

Kang azért gyűlöli HyunJoongot, mert miután az apját megölte, Kang gyorsan hatalmi pozícióba került. Ugyanolyan szívtelen volt, mint most. Pár hónappal a halál után, Joong nagyon sokszor keresztbe tett neki, amit ő nem nézett jó szemmel.

Elkapni sose tudta, de egyszer elfogta. Akkor mentette meg őt SangJung és DaHye, majd hozzájuk csapódott.

- Elhiszem, hogy féltékeny voltál az apámra. Mindenben jobb volt, mint te. –mondta HyunJoong.

- Jobb? Ne nevettess! Egy senki volt.

- Akkor miért volt magasabb pozícióban, mint te? Miért szerették többen, mint téged? Az anyám miért őt választotta helyetted? Mert egy szívtelen senki vagy. –mondta halál nyugodtan.

- Ez nem igaz! –háborodott volna fel Kang, de HyunJoong közbevágott.

- Dehogynem! Azt hiszed, ha megfélemlíted az embereket, azzal tiszteletet és hatalmat nyersz? Tévedsz! Mindenki ellened van, csak te ezt nem veszed észre. –ekkor már Kang majdnem felrobbant a dühtől.

- Fogd be azonnal! –ordibálta.

- Fáj az igazság Kang? –kérdezte HyunJoong ördögien mosolyogva.

Kang eszeveszettül ment neki a barátodnak. Annyira ideges volt, hogy nem tudott rendesen gondolkodni. Egy nagy ütéssel eltávolodtak egymástól, majd a földre estek. Gyorsan felálltak, hirtelen Kang pisztolyt rántott.

- Úgy végzed, mint az apád, te senkiházi! –ekkor találta szíven a golyó. Kiesett a kezéből a fegyver, és térdre esett.

- Igen úgy végzem. Rendes emberként, aki megtalálta a legfontosabb dolgot az életében. Többre nincs szükségem. Ahogy neki se volt. –mondta le neki, majd Kang halottan esett össze.

Csönd lett úrrá a helyen. Mindenki tátott szájjal figyelt, hogy a legnagyobb maffiózó meghalt.

Minhoban a vér is megfagyott.

- Te szemét! –tört ki belőle, és le akarta lőni HyunJoongot hátulról, de te leütötted.

- Már nagyon idegesített. –mondtad megkönnyebbülten.

Az embereitek elfogták az ellenség tagjait, majd elvitték őket, Minhoval együtt.

- Ma már kétszer mentettél meg. –húzott magához HyunJoong.

- Mi más dolga lenne egy fogolynak?

Nevetve csókoltátok meg egymást. Közben a többiek is odajöttek hozzátok.

- Vége van. –jelentette ki SangJung.

- Dehogy van! Csak most kezdődik egy újabb. –mondta boldogan a szerelmed, majd rád nézett.

- Én tényleg sajnálom, hogy ölnöd kellett. Ugye jól vagy? –kérdezte HyuJoong, míg összebújva mentetek a kocsikhoz.

- Jól vagyok. Kicsit lesokkolt, de érted bármikor megtettem volna.

- Köszönöm –éhesen tapadt az ajkaidra.

Már otthon voltatok. Egy kis ünneplés után beszélgettetek az ágyban.

- Jut is eszembe, a múltkor azt mondtad, hogy kérdezni akarsz valamit. –mondtad míg egymást öleltétek.

- Igen, így van. –felpattant, átment hozzád, majd megállt az ágy mellett. Te is felkeltél, és szembe álltál vele.

- Szóval, nem tudom eléggé elmondani mennyire szeretlek. Amit ma tettél, az csak még jobban megerősítette, mit is akarok. Ezért is teszem fel most a kérdést. ________________, hozzám jönnél feleségül?

27. Az első alkalom

- Itt az idő. –ennyit mondott miután letette a telefont. Tudtad, mit jelent ez. Elmentél átöltözni, mire kiértél a nappaliba ott volt SangJung, DaHye és Louis.

- Jong In és Seyong az embereivel lent várnak. –mondták.

Elkezdték az egyik táskából a fegyvereket osztani. Neked is adtak egyet, és félve pillantottál a szerelmedre.

- Legyen nálad, ha kellene. Reméljük nem fog. –mondta lágyan neked. Eltetted a felsőd alá.

Lementetek a hátsó parkolóba, ahol már vagy 10 furgon volt. Ideges lettél, mert nem tudtad mi lesz a vége. Senki sem tudhatta.

Elindultatok a helyszínre. Az egyik elhagyatott aluljáróhoz mentetek a folyó mellett. A város szélén, de közel Kang egyik cégéhez. Messzebb álltatok meg, onnantól gyalogoltatok. Vagyis szétváltatok. Te, Jong In meg pár ember a céghez mentetek. HyunJoong, SangJung, DaHye a segédeikkel egyenesen Kangék elébe. Louis, Seyong és a többi ember meg hátulról közelítették meg a pontos helyszínt.

HyunJoong ölelt meg hátulról, mielőtt indultak volna. Szembe fordultál vele, és így álltatok perceken keresztül.

- Tudd, hogy nagyon szeretlek, és mindennél többet jelentesz számomra. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy én is képes vagyok a szerelemre, és hogy kiálltál mellettem. –mormolta a füledbe. Elhúzódtál tőle, és mélyen a szemébe néztél.

- Te vagy a legfontosabb ember számomra. Melletted érzem magam biztonságban. Köszönöm, hogy visszaadtad az érzést, hogy újra bízok az emberekben, és közel engedem őket magamhoz.

Egy utolsó mély, szenvedélyes, szerelmi csókot váltottatok. Nehezen szakadtatok el egymástól. Lassan hátrálni kezdtél, majd Jong Innékkal együtt elmentetek.

A többiek is elindultak a saját feladatukra, közben tartottátok a kapcsolatot egymással, és a céggel is, ha erősítésre lenne szükség.

A ti feladatotok az volt, hogy minél több embert kiiktassatok az épületben, hogy őket ne tudják már hívni. 2 szinttel felettetek volt egy kis kilépő hely. Nem nagy, de ahhoz elég, hogy bejussatok, feltűnés nélkül.

- Tartsatok bakot, én megyek először! –mondtad Jong In, és az emberei úgy tettek, ahogyan mondta. Felmászott az ’erkélyre’, majd mikor látta, hogy minden rendben van, szólt neked, így te is felmásztál. Az emberek sorra jöttek utánatok, de ti azt nem vártátok meg, hanem bentebb mentetek. Ők majd követnek titeket. Egyből öt őr jött felétek, akiket még könnyen elintéztetek. De utána a folyosó két végéről jött az ellenség. Ketten kezdtetek el verekedni, később jött a segítség. Ti ketten tovább mentetek.

Egy emelettel fentebb úgy harminc embert találtatok. Begurítottak közéjük hat altatógázzal töltött bombát, ami pár másodperc alatt földre küldött mindenkit. Négy embert kiküldtetek a kocsikhoz, hogy állítsák meg őket, így nem tudnak elmenni. Úgy láttátok nincs több dolgotok itt, ezért menni készültetek, a többieknek segíteni, de valaki az utatokat állta.

- Máris menni készültök? –kérdezte fél mosollyal.

- Sok a dolgunk. –mondta Jong In.

- Sajnos azzal várnotok kell.

- Hol vannak az embereid?

- Egyedül jöttem, a többit meg már elintéztétek.

- Nehogy azt hidd, hogy ezt el is hisszük. –mondtad.

- Túl jól ismersz, igaz?

- Nem, egyáltalán nem ismerlek. Nem hittem volna, hogy ölni is tudsz. –mondtad cinikusan.

- Én sem, de nem olyan nehéz, mint hittem. –mondta lenézően. Ekkor durrant el az agyad, és egy jól kimért rúgással fejen találtad, majd a mellkasába céloztál.

- Még sem sikerült megtenned, igaz?

Átléptetek rajta, majd rohantatok a többiekhez. Szóltatok közben az embereknek, akik ott maradtak, hogy jöjjenek el onnan.

Mikor odaértetek, csak egy hatalmas verekedést láttatok. Kangot megpillantottad messzebbről. Vérzett a szája, de semmi komolyabb. Hagyta, hogy mások harcoljanak helyette.

Elindultatok SangJungék irányába, ekkor megláttad, hogy az egyik ember egy fegyvert tart a szerelmed felé, akinek ő háttal volt. Ezt DaHye is meglátta és rémülten kiáltott fel.

- HyunJoong! –ordította, de késő volt. HyunJoong hátra nézett, de arra nem volt ideje, hogy lelője a támadóját, aki már épp húzta meg a ravaszt.

Ekkor egy golyó találta szíven az embert, így a földre esett, de előtte meghúzta a ravaszt. SangJung leterítette a földre a barátját, így nem őt hanem az egyik társát találta el a golyó. Rémülve kapták fel a fejüket, és néztek a lövés irányába, hogy ki találta el az alakot.

Te voltál az. Megdermedve álltál, és a pisztolyt még mindig előre tartottad.

Hárman gyorsan odarohantak hozzád, és elráncigáltak az egyik kocsi mögé, így biztonságban voltatok.

- ______ hallasz engem, kicsim mondj valamit! –rázogatott HyunJoong, de még mindig sokkos állapotban voltál.

- Megöltem –nyögted. A szerelmed szorosan magához húzott téged. Te csak egy szót mondogattál: ’megöltem’.

- Sajnálom, ______ sajnálom. Nem akartam, hogy használnod kelljen –kezdte el, de nem engedted, hogy befejezze. Erősen az ajkaira tapadtál.

- Élsz. –lihegted a csók után.

- Igen kicsim, hála neked. De akkor is sajnálom.

- Nem. Ezt kellett tennem, és a lényeg, hogy élsz. –mosolyodtál el. Megkönnyebbülve húzott magához. Soha nem gondoltad volna, hogy elveszed egy ember életét. Most először öltél, de nem érezted súlyosnak, mert olyanért öltél, akit szeretsz.

26. Érzelmek

Pár nap múlva, éppen a cégnél beszéltétek meg a további lépéseket.

- Mekkora baj lesz abból, hogy Minho tud _____-ról/ről? –kérdezte Seyong.

- Nem hiszem, hogy nagy gond lenne. Úgyis kiderült volna. Az már más kérdés, Kang mit szól hozzá?

- Lassan rájön, hogy együtt vagytok. Hacsak Minho nem mondta már el. –mondta DaHye rátok nézve.

- Nem, nem hiszem, hogy elmondta volna. –mondtad.

- Mindegy, de készülj, mostantól te leszel a főcélpont mindenki számára. –mondta Jong In.

- Tudom, de nem félek. Ennek is el kellett jönnie.

- Azért mindig legyen, aki melletted van. –mondta HyunJoong.

- Szerintem menjünk, ha bármi lesz, hívjuk egymást. –mondta végül SangJung.

Mindenki beleegyezett, majd elmentek a dolgaikra. Vészesen éreztétek a napot, amikor minden eldől. Mindennek vége lesz, lezárul egy korszak és egy új kezdődik. Valaki el fog bukni, a kérdés az lesz, kicsoda?

- Szeretnék mutatni neked valamit. –mondtad, amíg a kocsihoz mentetek.

- Micsodát?

- Majd meglátod. –HyunJoong beleegyezett, te beültél a kormány mögé, és elindultatok. Hosszú ideje mentek, mikor végre megérkeztetek.

Kiszálltatok, majd te egyből a kövekhez mentél, a ’szakadék’ széléhez. Ez volt az a hely, amit senki nem ismert rajtad kívül. Egy kisebb magaslaton volt, Szöul felett. Egy csöndes, elvarázsolt hely. Kiskorodban találtál rá, szerettél ide jönni, mert senki nem zavart meg.

Úgy érezted itt az idő, hogy megmutasd HyunJoongnak.

Ő is lassan mögéd ment, majd megállt tőled pár méterre.

- Itt volnánk –mondtad, majd szembe fordultál vele.

- Hol vagyunk?

- Ez az a hely, ahova kisgyerekként rengeteget jártam. Itt mindig egyedül lehettem. És ez az a hely, amit senki nem ismer rajtam kívül. Se Louis, se Seyong, senki. De úgy gondoltam, hogy itt az idő, és neked megmutatom. –mondtad végig a szemébe nézve.

Elmosolyodott, majd odament hozzád, és magához húzott. Hosszú perceken keresztül csak öleltétek egymást.

- Köszönöm, hogy bízol bennem –mondta, de nem engedett el.

- Persze, hogy bízok. Szeretlek HunJoong, teljes szívemből. –elhúzódtál tőle, míg mondtad, mert látni akartad az arcát.

- Én is szeretlek ______, te vagy a mindenem.

Hosszú, édes, szerelmes csókban forrtatok össze. Valahogy éreztétek mindketten, hogy most minden időt ki kell használni, hiszen kitudja mi lesz a vége.

HyunJoong leült a sziklára, téged az ölébe húzott, és így ölelkezve néztétek a várost.

Napok kérdése, és minden megváltozik. Nem bízhattok semmit a véletlenre, most minden érzelmet, szeretet átadtok a másiknak.

Otthon folytattátok a ’szeretet átadást’. Így egy csodálatos estét töltöttetek el együtt. Szorosan összebújva aludtok el.

Most érezted igazán, hogy ő a tökéletes. Az ember, aki mellett biztonságban vagy, akármilyen dolgokban is van benne. Aki teljes szívéből szeret téged, és te viszont szereted. Aki mellett le tudod élni az életedet.

Nem egy szokványos kapcsolatotok van az biztos. Egy elrablásból, egy életen áttartó szerelem lett. Sok akadályon, nehézségen, kalandon mentetek keresztül. És még megannyi dolog van hátra. De semmi nem érdekel, mert vele lehetsz.

Másnap mikor felébredtél, ő már fent volt, és téged nézett.

- Jó reggelt szerelmem. –mondta, majd megcsókolt lágyan.

- Jó reggelt. Hogy-hogy itt vagy?

- Nem tudtalak itt hagyni, ezért megvártam, míg felkelsz.

- Ígérj meg nekem valamit! -kezdtél bele hirtelen.

- Micsodát?

- Bármi történjen, majd azon a napon, nem teszel semmi hülyeséget sem magaddal.

- Nem fog semmi sem történni

- Tudom –vágtál a szavába –De ha úgy alakulna.

- Ígérem. Ahogy azt is, hogy minden áron megvédelek, és nem engedem, hogy még egyszer elvegyenek tőlem.

- Nem fognak, és köszönöm.

Szenvedélyesen csókoltátok egymást. Közben feléd keveredett, és szorosan ölelt magához. Végig húztad a kezedet a hátán, ami miatt belesóhajtott a csókba.

- Az összecsapás után egy fontos dolgot szeretnék, majd mondani neked. De csakis utána. –mondta a csók után.

- Rendben.

Felkeltetek, kimentetek a konyhába reggelizni. Mindenki napja feszült volt, hiszen senki sem tudta, mikor kezdődik.

Az a tudat megnyugtatott, hogy apukádat nem bántják. Négy nap múlva jön haza. Addig, ha minden igaz túl lesztek a megmérettetésen.

Egyik délután a kanapén feküdtetek, mikor megszólalt a telefonod.

- Szia Louis, mi a helyzet?.... Értem… ez nagyszerű…. Rendben, megmondom neki….igen, köszönjük… oké, szia!

- Mit mondott? –kérdezte a barátod, míg a karodat simogatta.

- A régi barátait összehívta, szintén testőrök. Segítenek, majd amiben kell.

- Ez jó. Nagyon sok minden van, amit Louisnak köszönhetünk.

- Utána megháláljuk neki.

Ekkor csörrent meg HyunJoong telefonja. Összenéztetek, majd felvette.

25. Te?

- Remélem nem bánod, hogy egy taggal csökkenni fog a családi létszám? –kérdezte Kang.

Ránéztél SangJungra, majd HyunJoongra, mindketten bólintottak, így te is.

- Nem, egyáltalán nem bánom. És tudod miért, mert nem lesz így.

Ekkor hátraütötted a fejedet, kiverted a kezéből a kést, majd a földre nyomtad. A többiek a fegyveres embereket szerelték le. Megködözted Kangot, a többiek leütötték az őröket.

- Azt hiszitek ezzel megtudtok állítani? Felejtsétek el, mind meg fogtok halni. –mondta, de beragasztottad a száját, majd ott hagytátok.

Megakadályoztátok a mai, terjeszkedését Kínában. Te lemaradtál tőlük, mert elintézted még Kangot. Indultatok ki az épületből, de elállták az utatokat.

- Ne ilyen gyorsan. –mondta Minho az embereivel.

- Újra találkozunk? –mondta gúnyosan HyunJoong.

- Csak nem hiányoztam neked? Nagyon hiányzik neked _____?

- Igen neki hiányoztam, és neked? –mondtad mögüle.

Ijedten megfordult, és nem hitt a szemének.

- Te? Hogy-hogy…itt vagy? –döbbent le Minho.

- Valamit elfelejtettem fél éve. Jöttem bepótolni. –ekkor egy jó, emberest adtál neki egyenesen a képébe. –Igen, ezt akkor meg kellett volna tennem.

Hatalmas verekedés kezdődött el. Felszabadultan láttátok el az ellenség baját. Nagyon jól esett neked ez a 'feszültség levezetés'.

- Kis lány te rengeteg meglepetést okozol nekünk. –karolt át SangJung, mikor végeztetek, és mentetek ki a kocsikhoz.

- Hát csak, hogy ne unatkozzatok.

HyunJoong megfogta a kezedet hátulról, és magához húzott.

- Szeretlek, te vagy a tökéletes ember számomra.

- Én is szeretlek, és nem tudnék nálad jobbat elképzelni. –szenvedélyesen tapadtatok egymás ajkaira.

- Ti sosem bírjátok ki igaz? –kérdezte SangJung.

- Gyere ide akkor te is. –mondta viccesen DaHye, majd magához húzta a férjét.

Így két pár adta ki érzelmeit egyszerre, Louis csak kuncogott magában.

- Gyertek szerelmesek, menjünk innen, ahol nyugodtan tudjátok folytatni –mondta, majd mindenki követte.

Másnap elmentél apukádhoz, hogy beszélj vele.

- Szia apu, zavarok? –mentél be hozzá boldogan.

- Szia kicsim, hogy zavarnál? Gyere csak.

Megöleltétek egymást, majd leültél az asztala szembeni székre.

- Mi járatban vagy itt az irodámban? Csak nincs gond? –kérdezte aggódóan.

- Dehogy nincs. Csak szerettem volna veled beszélni.

- Miről kicsim?

- Szeretném, ha elmennél egy kis időre nyaralni.

- Mi? Miért?

- Rengeteg dolgozol mostanában, pihenned kell.

- Kicsim teljesen jól vagyok, és most nem mehetek el.

- Apa kérlek, tényleg jól jönne neked egy utazás.

- Honnan jött ez a hirtelen aggódás?

- Ne csináld úgy, mintha sosem aggódtam volna érted. –háborodtál fel.

- Nem úgy értettem. De, ha ezt szeretnéd….

- Igen ezt! Nekem is jól esett az a kirándulás Louisszal, neked is jól jönne.

- Rendben, 2 nap múlva elmegyek egy időre a Japán nyaralónkhoz. Így jó?

- Igen, köszönöm.

Még egyszer megöleltétek egymást, majd eljöttél.

Persze az igazi ok nem az volt, hogy pihenjen. Szeretted volna, ha elmegy egy időre Kang közeléből, amíg ti elintézitek ezt az egész ügyet.

2 nappal később te vitted ki a reptérre apukádat. Meg akartál bizonyosodni róla, hogy tényleg elmegy.

Miután felszállt a gépe, hazamentél. A barátod éppen a laptopján dolgozott a szobátokban, az ágyon.

- Szia kicsim, elment apukád?

- Igen, szerencsére egy időre távol tudom innen tartani. –ültél le mellé egy nagy sóhaj kíséretében.

- Mi a baj _____? –kitette az öléből a gépet, és téged húzott oda.

- Féltem aput. Nem akarom, hogy baja essen.

- Semmi bántódás nem fogja érni, ezt megígérem. Bár, azt is megígértem, hogy téged sem fognak bántani.

- Shhh –tetted a szájára az ujjadat –én jól vagyok, azt a pár hónapot meg elfelejtjük.

- Annyira szeretlek, senki sem vehet el tőlem.

- Én is szeretlek, és soha nem hagyjuk el egymást.

Forró csókban olvadtatok össze. Óvatosan ledöntött az ágyra, majd rád feküdt. Szépen megszabadítottátok egymást a ruháitoktól, majd egy határozott mozdulattal hatolt beléd.

Nem kellett sok, hogy elélvezzetek.

Pár lökéssel később el is értétek mindketten.

- Ahh HyunJoong, szeretlek –nyögted, ahogy kezdődött az orgazmusod.

- Én is téged. –nyögte ő is, majd megcsókolt.

Hátulról átölelt, és így a hasadat simogatva aludtatok el.

24. Ki vagy te?

5 nap telt el amióta visszajöttél. Azóta elválaszthatatlanok voltatok HyunJoonggal. Elmentél apukád házához, hogy köszönj az otthoniaknak. Azt hazudták nekik, hogy Louisszal egy kis utazásra mentetek, majd te meglátogattad a barátaidat Amerikában.

Senki nem tudja, hogy élsz csak a csapat tagjai.

Egyik délután nálatok pihentetek. SangJung, DaHye, Louis és ti. Ekkor egy váratlan telefont kapott szerelmed.

- Halo….most?.....vigyél oda két kocsit, mi is megyünk….ne őt ne hozd magaddal!

- Kivel beszéltél?

- Jong Innal. Meg van a Kang központja, azonnal odamegyünk. Az emberei ma fognak Kínába menni, hogy ott betörjenek. Ha azt megállítjuk, mi leszünk előnyben.

Mindenki felpattant, és indulni készültetek.

- _____ itt maradsz Louisszal! –mondta a barátod, és megfogta a kezedet.

- Mi? Nem! Veletek megyek!

- Kérlek. Nem bírnám ki, ha újra át kell élnem, mint akkor. –mondta szomorúan.

- Nem fogod átélni, nem lesz bajom. De ne hidd, hogy hagylak egyedül elmenni. –közelebb mentél és megcsókoltad. Egyből átfonta a kezeit a derekadon, így elmélyítve azt.

- Srácok örülünk, hogy _____ visszajött, és hogy együtt lehettek, de indulni kéne. –mondta nevetve SangJung.

Elváltatok egymástól mosolyogva, majd indultatok. Te és Louis mentetek egy kocsival, a többiek pedig egy másikkal.

Mikor megérkeztetek ott is szétválva indultatok el. Ők egyből az épülethez mentek, ti először a kinti őröket intéztétek el.

*HyunJoongék*

Óvatosan lopakodtak a parkolón keresztül a bejárathoz. Rengeteg kis furgon állt kint, tudták, hogy a legjobb embereit küldi Kínába, így nem lesz könnyű dolguk. Az egyik furgon mögül egy kb. 8 személyes csapat lépett elő, és mentek neki a barátaidnak. Könnyen leverték, de nem vették észre, hogy mögöttük jön kettő fegyveres alak.

Te pont ekkor értél oda hozzájuk, így könnyen leszerelted őket. Ezt meghallva egyből megfordultak és nagy szemekkel néztek rád, ahogy leverted a két alakot.

- Te nagyon tudsz –mondta csodálkozva SangJung.

- Mindenben tökéletes. –mondta elégedetten HyunJoong majd magához húzott, de most csak egy kis csók lett belőle, nehogy megint rátok szóljanak. Louis is csatlakozott hozzátok, így együtt mentetek be az ajtón. Kihaltnak tűnt az épület, de persze tudtátok, hogy rengeteg ember van itt.

Elindultatok az egyik folyosón, majd az egyik teremben megpillantottatok úgy 30 embert. Odaosontatok gyorsan kettő gázbombát bedobtatok, majd rájuk zártátok az ajtót. Pár óra elaludtak tőle, ami elég volt, hogy a ti csapatotok emberei elvigyék őket. Már hívtátok is Seyongot, aki jön egy kisebb furgonnal, majd ő elviszi a ti hadiszállásotokra.

Tovább mentetek az emeletekre. A vezérlő termet kerestétek, hogy a kamerák ne tudjanak titeket észrevenni.

Meg is találtátok a harmadik emeleten, bent volt négy férfi. Leütöttétek őket, megkötöztétek, a kamerákat meg kikapcsoltátok, ahogyan a hangszórókat is.

El kellett jutnotok Kang irodájába, és onnan lefújni az akciójukat. Azonban az egyik teremben csapdába estetek.

- Régóta vártam ezt a találkozást. –mondta Kang. Mellette úgy 10 emberével, akik mind fegyvert fogtak rátok.

- Mi nem annyira örülünk. –mondta DaHye.

- Ugyan ne legyetek ilyenek. Játszunk egy kicsit. Látom, új tagok is vannak –nézett rád és Louisra. –Bemutatnátok nekem őket?

- Nincs szükség bemutatásra, nem rád tartoznak. –mondta HyunJoong.

Kang feléd biccentett, majd az emberei megragadtak és kirántottak a többiek közül. Odalöktek hozzá, akik szorosan tartott téged.

- Hogy hívnak aranyom?

- Ne érdekeljen.

- Látom nem adod meg magad könnyen. Nézzük tudok-e rád hatni?

Ekkor megfordított, így háttal voltál neki, és egy kést szorítod a torkodhoz.

HyunJoong megfeszült, és rémületet láttál az arcán.

- Szóval, hogy hívnak? És ne hazudj! –ránéztél DaHyére, aki bólintott egyet.

- ______ vagyok.

- _______? Ismerős a neved? Áhh rájöttem. Az apád a kormánynál dolgozik, igen, őt most akartam kiiktatni.

23. Fél év

Fél év múlva

Sietve rohantak ki az épületből HyunJoongék. Egy kisebb csapat üldözte őket. Rengeteget haladtak előre az üggyel, most is emiatt menekültek. Egy alaksorba futottak, ahol megpihentek egy kicsit. Itt senki sem talál rájuk.

Louis közben visszajött Koreába. Azóta sem beszélt HyunJoongékkal, nem is találkozott velük.

Ma éppen a reptérre ment, ahol egy régi ismerősével találkozott. Egy hang bemondta, hogy a repülőgép sikeresen leszállt, már csak barátját kell megvárnia.

Emberek tömege jött ki a kapun, de még nem érkezett meg az embere.

Egyszer csak egy ismerős alakot látott meg. Hosszú fekete csőnadrágban, magassarkú csizmában, elegáns felsőben lépett ki a kapun, majd mosolyogva Louishoz ment.

- Jó újra látni téged. –mondta a nő.

- Én is örülök neked. Hogy vagy? –kérdezte a testőr, miközben mentek ki a kocsihoz.

- Köszönöm jól, nehéz idő voltak.

- Az biztos, de most mennünk kell. Bemutatlak pár ismerősnek.

Beszálltatok a kocsiba, majd indultak is egy ismeretlen helyre.

SangJung telefonja csörrent meg.

- Szia, hol vagy?....értem….rendben, már is indulunk. –tette le a telefont. –Jong In volt az. Nem messze innen, hátul a kertben van egy teraszos rész. Azt mondta biztonságos, és senki sincs a környéken.

Belegyeztek, hogy az jó hely lesz, amíg nem érkezik meg Jong In. Könnyen megtalálták a helyet. Egy szép, kövekkel kirakott erkély volt. A szélén teli növényekkel, és szép kilátással.

Úgy 10 perce vártak, mikor egy kocsi érkezett meg hozzájuk. Mentek volna, hogy beszálljanak, mivel Jong Int várták, ezért gondolták ő az, de ekkor egy másik ember szállt ki.

- Sziasztok, kell egy fuvar?

- Louis, te mit keresel itt, azóta nem láttunk, hogy…. –itt elharapta a mondatot SangJung.

- Igen tudom, és ne haragudjatok.

- Örülök, hogy itt vagy –erőltetett egy mosolyt magára HyunJoong.

- Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem. Nem akartam feltépni a sebeket. –kért bocsánatot Louis.

- Ami még nem gyógyult be, azt nem lehet feltépni. –mondta komoran HyunJoong.

- Azóta nem felejtetted el _____-t? –kérdezte nyersen Louis, amin a többiek eléggé meglepődtek.

- Soha nem fogom elfelejteni. –mondta HyunJoong határozottan. – Szerinted ez megoldás volt, hogy miután… -állt meg egy kicsit –miután meghalt elvitted, azt sem tudom hova, és eltűnsz fél évre! –tört ki minden belőle.

- Nem, nem megoldás.

- Akkor miért tetted? Igazán megmondhattad volna, hogy hova vitted! –sétált idegesen a korláthoz.

- Itt vagyok. Ide hozott. –szólaltál meg, miután kiszálltál a kocsiból. Ugyanis téged várt Louis a reptéren. Svédországban teljesen rendbe hoztak. Igaz szörnyű hónapokon mentél keresztül, de lábra álltál.

SangJung és DaHye tátott szájjal nézett rád, Louis csak mosolygott. HyunJoong nem mert hátra nézni, félt, hogy csak képzelődik.

Lassan fordult meg, és nézett rád.

- ______? -suttogta halkan.

- Igen édes, én vagyok az, élek. –mondtad, közben a könnyeiddel küszködtél.

A szerelmed odafutott hozzád, és szorosan magához húzott. Belefúrtad a fejedet a nyakába, ahogyan ő a tiedbe. Érezted, hogy forró könnycseppek hullanak rád. Elhúzódott tőled pár centire, majd éhesen az ajkaidra tapadt. Igazi szenvedélyes, érzéki csókot váltottatok.

El sem tudod mondani, mennyire hiányzott, hogy a karjaiba legyél, hogy megcsókoljon, érezd az illatát, a szeretetét.

Hosszú percek után váltatok el egymástól.

- Képzelődök?

- Nem tényleg itt vagyok. Hosszú történet, majd elmeséljük, de mindent Louisnak köszönhetünk.

HyunJoong a megmentődre nézett, aki még mindig mosolygott.

- Köszönöm. –mondta a barátod. Ő csak bólintott egyet.

- Gyerekek ideje mennünk, ha nem akarjátok, hogy rátok támadjanak. –törte meg Louis a csendet. Mindenki belegyezett, majd beültetek a kocsiba, és elindultatok.

Persze te és HyunJoong egymás mellé ültetek. Végig fogtátok egymás kezét, amennyire lehetett összebújtatok. Mostantól semmi nem választhat el egymástól benneteket.

A ti házatokra mentetek, de a többiek azt mondták, majd holnap, megbeszélitek ezt a fél évet, most élvezzétek egymás társaságát.

Ahogy felértetek egymásnak estetek. Éhesen faltátok egymást. Nem csak azt a fél évet pótoltátok be, de a tudat, hogy újra együtt vagytok, és érezhetitek a másikat, mindkettőtöket elöntött vággyal.

Csodálatos éjszakát töltöttetek el együtt. Utána természetesen összebújva beszélgettetek.

- El sem hiszem, hogy itt vagy. –mondta a szerelmed, miközben az oldaladat simogatta.

- Hidd el, mert igaz. Annyira hiányoztál.

- Te is nekem. Nem tudtam elfogadni a tényt, hogy miattam…

- Shhhh, kérlek ne mondd ezt. Nem a te hibád volt. –tetted a szájára az ujjadat.

Hosszú percekig néztétek egymást. Majd egy forró csókban forrtatok össze.

- Szeretlek ______________ -szólított a teljes neveden –mindennél jobban.

- Én is téged, nagyon.

Egymást ölelve aludtatok el. Végre újra együtt.