4. Megnyílás

Eltel megint 3 nap, a beszámolód óta megváltozott a helyzet. Nem tudod miért, de nem fogolyként érezted magad, ő sem úgy kezelt téged.

Egyik este épp ettetek, mikor a kezetek összetalálkozott, egymásra néztetek, gyorsabban kezdett verni a szíved.

- Kimegyek a fürdőbe. –mondtad hirtelen. Berohantál fürdőbe, és fújtattál egy nagyot. Nem értetted a helyzetet. Elkezdtél tusoláshoz készülődni, már csak a bugyid, a melltartód és fölötte egy kis topp volt rajtad. Fel akartad tűzni a hajad, így az egyik polc felé nyúltál, de nem igen érted el, amit akartál. Amíg ott nyújtózkodtál, egy kar siklott el melletted, és egy meleg lélegzetet éreztél a nyakadon. Megfordultál, vele találtad szembe magad. Meredten néztétek egymást, az arcotok csak pár centire volt egymástól. Közeledni kezdett feléd, majd megcsókolt. Te nem csókoltál vissza, mert megijedtél. Ezt ő is érezte, ezért még szenvedélyesebben kezdett csókolni. Ekkor már hagytad magad és visszacsókoltál egy kicsit. Mikor átdugta a nyelvét a szádba, teljesen odaadtad magad. Vadul faltátok egymás ajakait, közben a combodat vagy az oldaladat simogatta. Felkapott az ölébe és a hálóba vitt, ahol letett az ágyra a csókot meg nem törve. Teljesen hozzád simult. Levette rólad a kis toppodat. Az egyik kezed becsúszott a pólója alá, így gyorsan lekaptad róla. Tökéletesen kidolgozott felsőtestét megmutatva ezzel. Visszafeküdt rád, és a nyakadat kezdte el csókolgatni, szívogatni. Levette rólad a melltartódat és a melleidet kezdte el kényeztetni. A kezed letévedt a nadrágjához, majd elkezdted lehúzni róla. Felült, levette magáról is, rólad is a még felesleges ruhadarabokat. Elhelyezkedett a lábad között és beléd hatolt. Közepes tempóban kezdett el mozogni benned, mind a ketten felnyögtetek. Nem beszéltetek közbe, nem is kellett, anélkül is megértettétek egymást teljesen. Jó pár perc múlva kezdtétek érezni a végét, ekkor megemelte a tempót. Pár lökéssel később elélveztél. Hangosan nyögtél párat, közben ő is a csúcsra jutott. Miután kifújtattátok magatokat, föléd hajolt és megcsókolt. Majd egymást nézve aludtatok el.

Olyan hajnali kettő körül felébredtél. Kibújtál mellőle és kimentél a fürdőbe. Megálltál a tükör előtt, majd sírni kezdtél. A földre rogytál, neki dőlve a kádnak, a lábaidra hajolva zokogtál halkan. A sírásod oka az volt, hogy lefeküdtél vele, és nem bántad. De mégis szidtad magad, mivel egy bűnözőt engedtél olyan közel magadhoz, mint senki mást már régóta. Ahogy a földön ültél nem vetted észre, de Hyun Joong rád talált, felébredt mikor te is kijöttél. Hosszúideig nem mentél vissza, ezért utánad ment. A földön sírva látott meg. Nem értett téged, de magát sem, ha lefeküdtél vele, csak éreztél valamit iránta. Akkor miért sírsz? Ezek a gondolatok futottak át az agyán. És kezdett megszeretni, persze ezt nem vallotta be magának.

Visszament a szobába és téged várt.

Összeszedted magad, megmostad az arcodat, majd bementél hozzá. Úgy tett mintha aludna, pedig nem. Nagy nehezen végül mindketten sikeresen elaludtatok.

Reggel nem találtad magad mellett. Kimentél a nappaliba, a ház teljesen üres volt. Ettől még rosszabbul érezted magad.

Közben HyunJoong elment SangJunghoz és DaHyehoz. A két társa lakására.

- Lefeküdtetek? –kérdezték szinte egyszerre.

- Igen. Ne kérdezzétek miért. Csak úgy jött.

- És mi a gond? –kérdezte SangJung.

- Minden. Melyik foglyommal csináltam ezt. Ez nem történhetett volna meg! –akadt ki HyunJoong.

- Akkor miért tetted? –kérdezte DaHye.

- Nem tudom. Csak-csak úgy… ahh.

- Te érzel valamit iránta. –mondta DaHye.

- Mi?? Ez nem igaz. Dehogy is.

- De igen. Csak még nem mered bevallani magadnak.

Csönd következett. Igaza lenne? Tényleg szeretne? Csak nem meri elhinni?

- Történt még valami?

- Igen. Miután elaludtunk egyszer csak felkelt, kiment a fürdőbe. Én utána mentem, de nem vett észre, ült a földön és sírt.

- Sírt? Ennyire rossz lett volna? –kérdezte SangJung nevetve.

Mire mindkettőjüktől csúnya pillantásokat kapott, egyből elhallgatott.

- HyunJoong ez érthető…

- Miért? –vágott a szavába

- Gondolkozz. Lefeküdt veled úgy, hogy nem ismer. Valamiért megnyíltatok egymásnak. Te is közel engedted őt magadhoz, hirtelen te rámászol. Lehet, hogy hagyta, de utána tudatosult benne az egész. Ágyba bújt veled, pedig azt hiszi, gyilkos vagy.

- Az is vagyok.

- Nem vagy az. Lehet, hogy öltél már embert, de azért tetted, mert azt kellett. Mindig csak olyanokért öltél, akiket szerettél.

Ezen elgondolkodott.

- Nem tudom, mit csináljak.

- Várj egy kicsit. Hidd el, hogy ő is érez valamit irántad. És be kéne látnod, hogy te is.

- Én nem szerethetek. Nem érdemlem meg.

- Mégis miért? Egy indokot mondj már! –kezdett ideges lenni DaHye

- Nem tudok. De neki is jobb lesz így. Az én életem nem illik össze az övével. Boldog lehetne, egy olyan ember mellett, akinek normális munkája van. Aki nincs benne sötét dolgokban.

- Most csak kifogásokat találsz.

HyunJoong indulni készült.

- Azon azért gondolkozz el –állt meg az ajtóban –hogy lefeküdtetek, és hagyta. Ne csak a rosszat keresd, hanem találd meg a jót.

Egész úton gondolkozott. Mikor hazaért, téged talált a kanapén, aludtál, leült melléd és csak nézett. DaHye-nek igaza lenne? Lehet, hogy csak távol akar tartani magától? Közben meg szeret? Csak ült és nézett, ahogyan békésen alszol. Nem akart elveszíteni, de azt sem akarta, hogy mellette maradj, és elrontsd az életedet.