1. A kezdet

Nyári nap volt. A parkban sétálgattál. Szerettél kiülni a természetbe, egy kávézóba vagy éppen az utcára és csak nézni az embereket. Akik elmentek előtted mind megnéztek. Kifinomult, új, divatos stílusod volt. Fiatal, magabiztos nő voltál. És mindezek mellett nagyon gazdag. Mivel az apád egy elég híres, befolyásos ember Koreában. Európai voltál, de születésed után Szöulba költöztetek. 14 éves korodban az anyukád meghalt egy autóbalesetben. Nehezen tetted túl magad rajta. Az apád mindennél jobban szeretett téged és megpróbált mindentől megvédeni. Felnőtt korodig testőreid voltak. Louis és Karl. Louis olyan volt neked, mint egy báty. Sokat jelentett számodra. Minden helyzetben megvédett és kiállt melletted. Nehezen engedtél közel magadhoz embereket. Kivéve egy személyt. Aki nem más, mint Seyong. Kiskori barátod volt. Elválaszthatatlanok voltak. Kiálltatok egymásért, mindig számíthattatok a másikra. Anyukád halála előtt volt egy barátod, Sungmin. De a szörnyű baleset után úgy összeomlottál, hogy szakítottál vele. Egyikőtök sem akarta, de szeretted volna, ha ő boldog lenne, és melletted ezt nem tudta volna. Azóta egy fiút sem engedtél közel magadhoz. Voltak futókalandok, mikor felejteni akartál, de semmi több. Nem rég a családotok egyik barátja egyre közelebb került hozzád. Az ő családja is a nagyfejesek közé tartozott. Ő pedig Donghae volt. Anyukád elvesztése után végig segített neked. Neki az apukája halt meg, így tudta, hogy mit érzel. Többször próbálkozott. Tiszteletben tartotta a viselkedésedet. Hogy nem akarsz hamar dönteni. Várt rád, nem sietett.

Miután meguntad az ücsörgést felálltál és az egyik kis utcába sétáltál. Napszemüveg volt rajtad, egy csőfarmer, kis topp és egy blézer. Ahogy egy elhagyatottabb ház előtt mentél zajokat, kiabálást hallottál. Kezdett sötétedni, nem sok ember mászkált már az utcákon. Közelebb merészkedtél. Kíváncsi voltál honnan jönnek ezek a zajok. Felmentél egy lépcsőn, ahol az egyik ajtó nyitva volt. Óvatosan benéztél. Egy férfit láttál a földön fekve, véresen, összeverve. Megláttál mellette egy másik magas, szőkés hajú fiatalembert. Veled egy idős lehetett. Majd egy nőt és még egy férfit láttál. A fiatalabb fiú felhúzta a földön fekvő embert és megütötte. A lélegzeted is elállt. Hátrálni kezdtél. Ledermedve, lassan indultál el a lépcsőn fel, az emeletes ház tetejére. De észrevett a fiatal fiú.

- Hé, állj meg! –üvöltötte feléd. Ekkor gyorsan elkezdtél futni felfelé.

- Vigyázzatok erre! –mondta a fiatal a másik kettőnek és utánad rohant. Ahogy a tetőre értél bezártad magad mögött az ajtód. Sűrűn lihegtél. Féltél. Aki utánad jött hangosan dörömbölt az ajtón. Hátrébb álltál. Innen nem tudtál merre menni. Egyszer csak egy hatalmas durranással a fiatalember betörte az ajtót. Felsikítottál. Azonnal feléd rohant. Elkapta a kezedet és maga elé húzott. Sírni kezdtél.

- Ki vagy te? –kérdezte mögüled.

- Senki. Csak hallottam a zajokat. Kérem ne bántson! –kezdtél még jobban sírni.

- Maradj csöndben!

Elkezdet az ajtó felé tolni. Ellenkeztél, de sokkal erősebb volt, mint te. Visszavitt oda, ahol ezelőtt a férfit verték. Őt már nem találtad a szobában.

- Hova lett? –kérdezte a fiú, aki téged fogott.

- Szóltunk Jong In-éknak. Elvitték. Ki ez a lány? –kérdezte a nő.

- Nem tudom. Nem hiszem, hogy Kang-éktól lenne. De sokat látott.

- Mit csináljunk vele?

- Elviszem egyenlőre magammal, míg ki nem derítjük ki ő.

Ahogy ezt meghallottad kapálódzni kezdtél, már amennyire tudtál. Nagyon féltél. Ki tudja mit fognak veled csinálni? Megölnek, megvernek, megerőszakolnak? Az utolsótól féltél a legjobban.

A fiú aki mögötted állt egyre erősebben fogott.

- Mit akartok tőlem? –kérdezted még mindig sírva.

- Ki vagy te? Ki küldött?

Jött közelebb hozzád a másik férfi.

- Senki nem küldött. Nem tudom mit csináltatok csak engedjetek el! -annyira sírtál, hogy a lábad összecsuklott. A földre estél volna, ha a mögötted álló nem kap el.

- Vigyük el innen. Bárki meghallhat minket. –mondta végül a nő.

- Nem, nem! –ellenkeztél.

A nő eléd lépett és bekötötte a szádat. Nem tudtál kiabálni.

- Vidd a kocsidhoz! Megyünk utánad.

- Nincs rá szükség. Megbirkózok vele. Holnap találkozunk. Ha megtudok valamit róla szólok.

Mondta a fiatal fiú és kivitt a szobából. Betett egy fekete kocsi első ülésére. Nem mertél ránézni csak halkan sírtál. Lelassított egy emeletes ház előtt. Gazdag környék volt, látszott a helyen. Nem nagyon jártál eddig erre. A mélygarázsban letette a kocsit, megfogott és kirántott a kocsiból. Itt mindenki beépített ember volt. Erre magadtól is rájöttél, mivel a portárs semmit sem csinált mikor meglátott titeket. Bólintott egyet és tovább olvasta az újságát. Még jobban elkezdtél félni. Senki segítségére sem számíthattál. A legfelső emeleten szálltatok ki a liftből. Kinyitott egy ajtót és belökött rajta.