2. Kiborulás

Bezárta az ajtót. Megfogta a kezedet és leültetett a kanapéra.

- Hogy hívnak? –ennyit kérdezett majd leszedte a szádról a kendőt. Nem válaszoltál.

- Jobban teszed, ha mondasz valamit. –újra elkezdtek folyni a könnyeid.

- Még egyszer, hogy hívnak?

- Miért akarod tudni?

- Az ne érdekeljen. Mi a neved? –nézett mélyen a szemedbe. Elfordítottad a fejedet. Halkan sírtál.

- Ide figyelj nem akarlak bántani. Csak áruld el a nevedet!

- ____________. –mondtad meg végül. Nem tudod miért, de hittél neki, hogy nem fog bántani.

- Jól van. Köszönöm.

Felállt és egyből telefonált.

- Szia, én vagyok. Tudja meg nekem mindent, amit csak tudsz ________-ről/ról! Rendben, köszönöm. Szia!

- Mit akarsz tőlem? –kérdezted tőle miután letette a telefont. Még mindig a kanapén ültél. Ő a konyhában állt az asztalnak dőlve.

- Még nem tudom. –adta meg az egyszerű választ. –Elmegyek lezuhanyozok.

Előtte még odajött hozzád. Megfogta a vállad és előrenyomott. Csak annyit éreztél, hogy összeköti a kezedet valamivel a hátad mögött.

- Mondtam, hogy nem bántalak. És nem is foglak. De, ha szökni próbálsz, azt megbánod. –mondta keményen. Lenyúlt a combodhoz és elkezdett a zsebedben turkálni. Ugrottál egyet ijedtedben és elrántottad előle a lábadat.

- Csak a telefonodat veszem el. –kikapta a mobilodat. Elment, és becsukta maga után a fürdőajtaját. Sírni kezdtél. Nem tudtad mikor szabadulsz meg innen. Szökni meg sem próbáltál. Nem is tudnál, ha a lakásból ki is jutsz, ki tudja, hol vannak beépített emberek a házban? Addig-addig sírtál, míg elaludtál.

Mikor kijött az fiú a fürdőből meglátta, hogy alszol. Közelebb ment hozzád. Nézett pár percig majd bement a hálóba, és ő is elaludt.

Másnap mikor felkeltél őt találtad szembe veled. Megijedtél tőle. Nem mondtatok semmit csak néztétek egymást. Elkaptad a fejedet. Felállt, kiment a konyhába. Egy tányérral jött vissza.

- Biztos éhes vagy. Egyél! –tette le eléd a tányért. Hátranyúlt és levette a kötést a kezedről.

Nem mozdultál. Nem mertél bele enni. Féltél, hogy mérgezett vagy, hogy van benne valami.

- Nem tettem bele semmit, és nincs megmérgezve. –mondta. Tudta mire gondolsz. Még mindig nem mozdultál. Megfogott egy darabka ételt és a szádhoz tartotta. Nem fogadtad el.

- Edd meg, gyerünk!- utasított.

Nagy nehezen megetted. Adta volna a következőt, de megráztad a fejedet.

Így teltek a napjaid. 3 napja voltál a lakásán. Minden nap egyre jobban magadba zuhantál. A családodat és a barátaidat akartad. Nem tudtad mikor lesz vége.

Egyik reggel evett a konyhában, míg te a kanapén ültél megkötözve.

- Kimehetnék a fürdőbe? –kérdezted félve.

- Persze. –odasétált hozzád, levette a kötést.

Lassan felálltál és bementél a mosdóba. Megálltál a tükör előtt és nagyokat fújtattál. Pár perc után körbe néztél. Nagyon szép volt minden. A ház is. Minden nagy és luxus. Nem lepődtél meg ezen, mivel az apád háza egy kisebb kastély volt. A te lakásod szintén sok pénzbe került. Ekkor hangokat hallottál kintről. Telefonált. Résnyire kinyitottad az ajtót és hallgatóztál.

- Igen, még mindig itt van nálam….. nem tudom…. Lehet lassan meg kellene szabadulni tőle.

Ahogy ezt meghallottad iszonyatos félelem lett benned. Kitörtél a fürdőből és az ajtóhoz rohantál. Mikor ezt meghallotta egyből letette a telefont és odafutott hozzád. Hátulról kapott el és rántott vissza. Szembe fordultál vele és ütni kezdted. Persze semmit sem hatott. Sokkal erősebb és magasabb is volt nálad. Keservesen sírni kezdtél. A földre rogytál. Ő még mindig előtted állt. A kezedbe temetted az arcodat. Lassan leguggolt hozzád. Nem szólt semmit csak nézett téged.

- Mit akarsz tőlem? Pénzemet? Befolyásos ügyfeleket? Egy éjszakát? –tört ki belőled. Ránéztél könnyes szemekkel.

- Nem tudom…. Nem kell a pénzed, sem kapcsolatok. És nem akarlak megerőszakolni sem. –mondta halál komolyan a szemedbe nézve.

- Akkor miért nem engedsz el? Vagy akkor ölj meg inkább! –mondtad még mindig kiabálva.

- Nem akarlak megölni és nem foglak bántani.

- Akkor miért mondtad azt a telefonba? –kérdezted már kicsit halkabban.

- Azt nem rád mondtam. –erre nem mondtál semmit. Csak néztétek egymást. Eddig nem figyelted, de gyönyörű szemei voltak a fogva tartódnak. Helyes is volt. Hirtelen megfogta a kezedet és felhúzott a földről. Szemben álltál vele.

- Sajnálom, de még nem mehetsz haza. –ennyit mondott. Te eljöttél mellette és visszaültél a kanapéra. Felhúztad a lábaidat. Nem szóltatok egy szót se. Pár perc múlva csengettek. Kinyitotta az ajtót. Az a nő és az a férfi jött be, akit azon az estén láttál mikor elraboltak. Mind a ketten meglepődve rád néztek.

- Még él? –ennyit kérdezett a férfi. Felkaptad a fejedet és ijedten a fogvatartódra néztél.

- Nem fogom megölni! –mondta határozottan a másiknak –Nem foglak! –ezt már neked mondta nyugodtan. Visszatetted a fejedet a kezedre.

Kimentek a konyhába beszélgetni. Nem igazán érdekelt, hogy mi történik vagy, hogy miről van szó. Eszedbe jutott az apukád, Seyong és Louis. Ha azon az estén nem nézed meg mi történik, akkor most boldogan éled tovább az életedet. Semmi sem változik meg. Azóta nem beszéltél senkivel. Nem tudtad, hogy keresnek-e. Gondolnak-e rád? Már volt olyan, hogy senkinek sem szóltál és úgy mentél el valahova hosszabb időre. Lehet, hogy azt hiszik megint ezt csináltad. A telefonod ki volt kapcsolva, így nem tudtak elérni. Ahogy ezeken gondolkoztál újra elkezdtek potyogni a könnyeid. Hallottad, hogy a 3 alak odajött hozzád. Megálltak előtted. A nő leült melléd.

- Akkor beszélgessünk egy kicsit. –mondta a nő. Te felemelted a fejedet és a fiatalra néztél. Nem szólt semmit csak nézett téged.

- Nyugodj meg! Csak kíváncsiak vagyunk néhány dologra.